Hol a gólya?

A férjem és én 7 éve vagyunk házasok. Mivel, akkor még nagyon fiatalok voltunk, nem akartunk rögtön gyereket. Emlékszem apósom a lagziban megkérdezte: Nah és mikor lesz unoka? Mire én azt válaszoltam: 5 éven belül semmi képpen se. Most már bánom ezt a kijelentést, de ki gondolta, hogy így alakulnak a dolgok. Az első 3 évben tényleg nem is akartunk gyereket, igaz védekezni sem védekeztünk "biztonságosan". Azt mondtuk, lesz ahogy lesz, ha mégis besikerül, akkor örülünk neki! Nem volt sem szálam sem fogamzásgátlót nem szedtem, a baba mégse sikerült be. Persze, azt hittem, ez a mi kis ügyes taktikánk lehet a jó, és nem is jutott eszembe, hogy esetleg valami más lehet a baj. Aztán 3 év után mégis vágyni kezdtünk egy babára, mert hát ez az élet rendje és az anyai/apai ösztön bennünk is ugyanúgy megvan, mint másokban. Több hónap próbálkozás jött, de eredmény semmi. Elmentem egy nőgyógyászhoz, aki ezt a dolgot a petefészkemen felfedezett cisztára fogta és rögtön felírt 3 hónapra fogamzásgátlót. Minden este rendre pontosan bevettem a gyogyikat és láss csodát 3 hónap múlva ciszta eltünt. Hajrá, újra próbálkozhatunk! 2 hónap múlva meg is jött az eredmény :), terhességi teszt pozitív lett. Biztos ami biztos kettőt is csináltam! Az öröm nem tartott sokáig :((! Az 5. hét végén vérezni kezdtem. Telefonáltam gyorsan anyukámnak, aki megnyugtatott, ő is vérzett első hónapban, mikor engem várt. Picit megnyugodtam, de aztán anya újra hívott, hogy azért menjünk be a korházba, mert nagynéném, aki ott ápolónő, ezt javasolta. Ok, bemegyünk - mondtam, vettem a kis batyum és irány a korház. A korházban a sürgősségin sokat kellett várni és én az idegességtől, meg az egyre jobban görcsölő hasamtól, kezdtem nagyon rosszul érezni magam. Mikor már sikerült a reggelimet is kitegyem és falfehéren alig álltam a lábamon, végre mi is sorra kerültünk. Felküldtek a nőgyógyászatra, ahol egy női nőgyógyász már türelmetlenül és idegesen várt, mivel megmertem zavarni vasárnap reggeli pihenésében valamelyik üres korteremben. Szóval "Türelmetlenke" miután megvizsgált, egyáltalán nem finoman", közölte nem érzi a babát, a korházi ultrahangon pedig 6 hetes korig a magzat úgyse látszik. Beutalt a korházba és közölte holnap majd megmondja a saját orvosom mi a teendő. Kétségbeesésemet látva, azért felírt 2 terhesség megtartó injekciót, amit persze a férjem kellett kiváltson a gyógyszertárból, mert a korhának olyanja nem volt. Összetörten vártam a másnapot, de azért még élt bennem a remény, hátha mégis... Nem így történt! Még 5 napig voltam a korházban, de a baba sajnos "elúszott", én pedig szívvel lélekkel gyászoltam Őt.