Hát igen, erre a napra várok már 9 hónapja, erre a csodálatos napra. Azt hittem, hogy mára vagy legkésőbb ma, végre megláthatom kislányomat, megpuszilgathatom és megölelgethetem. Erre tessék !!! Ez a kis tündér, olyan jól érzi magát odabent, hogy még csak semmi jelét sem adja annak, hogy kiszeretne bújni.

Közben megérkezett anya is szerdán, elkészült a konyhabútor, minden csillog villog, végre úgy érzem 100%-osan minden készen van. Óriási kő esett le a szívemről, mert nagyon féltem, hogy nem leszünk készen, főként azért, mert a konyhabútor csinálása közben egyik bosszúság ért minket a másik után és hetekig (ha a faanyagra való várakozást is számolom, akkor hónapokig) húzódott. De most már tényleg minden kész és elégedett vagyok, csak Édikém hiányzik nagyon, hogy halljam a kicsi hangját és érezzem a finom illatát.

Ahogy már írtam, mára voltam kiírva, ami persze mivel reggel van, még nem azt jelenti, hogy nem lesz piros betűs nap a naptárunkban, de ha mégsem, holnap kell jelentkezzek a dokinénimnél és meglátjuk ő majd mit mondd, hogy látja a dolgokat. Nagyon izgulok és hazúdnék, ha azt mondanám, nem vagyok türelmetlen. Sokan kérdezik, felvagyok-e készülve, nem izgulok-e a szülés miatt, de azt kell mondjam :Igen, felvagyok készülve és egyáltalán nem izgulok!!! Valahogy megnyugtat az a tudat, hogy fogok kapni epidurális injekciót, de ha mégse kapnám, akkor is egy csodálatos dolognak képzelem a szülést, nem pedig valami elrettentő próbatételnek, persze a hatalmas jutalomért.

Nagyon abban reménykedek, hogy a következő bejegyzésemkor, már Édikém születésének történetet fogom elmesélni, és azzal azt hiszem pontot is teszek ennek a blognak a végére. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem mesélem tovább Édikém "story"ját, csak már nem "Hol a gólya?" címen, hanem indítottam/indítok egy újabb blogot "Édua" cimmel. Itt a link, de majd oldalra is felteszem a linket, hogy mindenki könnyebben ráleljen:

http://edike.blog.hu/

Most zárom soraim, kéne menni sétálni kicsit, hátha Édikémet mégis kicsalogatjuk ma.