Hol a gólya?

A korházban megkérdeztem a dokitól, mi lehet a vetélésem oka, mire azt felelte, az első terhességnél nem kell keresni a vetélés okát. Mondanom se kell, el ez a válasz engem nem elégített ki, és minden eddigi bizalmam a dokim iránt elszállt. Ezután 3 hónap ujabb kényszerszünet következett, ami után ujabb pozitív teszt mosolygott rám. Most már nem volt, olyan felhőtlen az örömöm, rettenetesen aggódtam és féltem, hogy ezt a babát is elveszítem. Sajnos ezt még tetőzte egyik elég közeli családtagunk meggondolatlan kijelentése is. Mikor közöltük férjemmel neki a jó hírt, azt mondta: csak maradjon meg!! Valószínüleg nem rosszindulatból mondta, de akkor, abban a helyzetben ez a kijelentés mégis nagyon sértő volt. Nah mindegy!! Sajnos nem maradt meg ez a baba sem. A "drága" orvosom, most is azt mondta, nem kell aggódni, hisz még fiatalok vagyunk, próbálkozzunk tovább. Hónapok jöttek, mentek, de a baba nem jött. Egyre jobban kezdtem aggódni, és a doki nem csinált semmit. Jah, de mégis: egy spermavizsgálatot a férjemtől. Nem tudom, hogy végezték el ezt a vizsgálatot, de akkor ez az eredmény jónak jött ki. Miután a orvosom rájött, hogy már nem tud kézlegyintéssel és egy bályos mosollyal megnyugtatni, stimuláló gyógyszereket írt fel, viszont egyáltalán nem követte figyelemmel, ha azoknak hatása esetleg mellékhatása van-e. Később megtudtam, ez nagy felelőtlenség volt a részéről. Ujabb sikertelen hónapok, hőmérős módszer kipróbálása, pontosan kiszámított időpontokban való "szeretkezések", és az idegeim tönkremenése következett. Lassan olyan lettem, mint egy gép: számol, szexel MOST, lábakat a falra, pihen, menstruál, sír és újra elejétől. A férjem is kezdett besokallni, de nem tűrtem ellenvetést. Pár hónap múlva híre ment a városban egy új doktornőnek, akinek sokkal jobb ultrahanggépe volt mint a többi orvosnak. Elmentem hozzá, és miután végighallgatott, igzat adott abban, hogy a dolgok nem állnak éppen normálisnak nevezhetően. Vizsgálatok végtelen sorozata következett, általános vér, fertőzések kiszűrése, hormon, ultrahang, petevezetékek átjárhatósága, stb. kivéve a férjem spermavizsgálata hisz, azt már megcsináltuk. Minden eredményem jó lett, azt a pár cisztát leszámolva, amik időközönként megjelentek a petefészkemen (legalábbis a doktornő szerint). Mivel minden arra mutatott, hogy egészséges vagyok, újra stimulálással próbálkoztunk (most a doktortornő rendszeresen figyelemmel követte a peteérést, tüszőrepedést) és az eredmények mindig jók voltak. 2-3 érett pete, de aztán semmi. Mi a baj????? Az idegeim végleg kezdték felmondani a szolgálatot és a munkába temetkeztem.