Hol a gólya?

A jó Isten úgy adta, hogy a férjem sikerült sógornőmékhez kijöjjön Belgiumba, és itt kezdett el dolgozni. Én nem követtem őt csak 6 hónappal később, mivel az otthoni munkám júniusig még Erdélyhez kötött. Azért írom, hogy a jó Isten akarta így, mert itt úgy látszik a gólya könnyebben elérhető, mint otthon. Tehát 2007 júliusától Brüsszelben kezdtük folytatni a babaprojektet. Persze itt sem mentek a dolgok zökkenőmentesen, mert az egészségügyi biztosító csak 6 hónap után állja a kezelések egy részét. Mivel a vezetéknevünk a belgáknak nem éppen egyszerű leírni, többször el is nyomtatták, így végül a 6 hónapos várakozásból majdnem egy év lett. De mindez már nem számít, mert végül eljutottam az UZ Bruxell korház meddőségi klinikájára, ami egy igen elismert klinika és végre biztos kezekben éreztem magamat. Az orvos, akihez kerültünk egy fiatal professzortehetség, és minden teketória nélkül teljes hadi felkészüléssel lendült bele a próbléma megtalálásának keresésébe. Minden sokkal egyszerűbben ment, mint otthon, a vizsgálatokat megismételtük, és láss csodát, az eredmények teljesen mások lettek, mint Erdélyben. Kiderült, hogy az egyik petevezetékem elvan dugulva (ami otthon átjárhatónak jött ki), nincs is cisztám (otthon pedig ez gyakran volt), a férjem spermája pedig nem éppen a legjobb (otthon persze ez meg kitűnőnek jött ki). Így már érthető volt, miért is jön az a gólya olyan nehezen! A professzor mesterséges megtermékenyítést javasolt, amibe mi természetesen beleegyeztünk. Mindegy hogyan, csak legyen már egy kisbabánk! Szerencsére a sok elővizsgálat nem tartott csak 3-4 hónapig, így most már tele bizalommal érkeztünk el ehez a novemberi hónaphoz, amikor az első megtermékenyítést fogják (fogjuk) csinálni. Lelkileg megnyugodtam, bízok az orvosokban és rózsaszínben látom végre a jövőt. Már nem izgulok és tudom csak pár hónap választ el attól, hogy egy kis angyal legyen a pocakomban. Boldog vagyok, még akkor is, ha tudom nem biztos, hogy első próbálkozásra sikerülni fog. A lényeg, hogy lesz gyermekem és ennél fontosabb a világon nincsen!!!(Férjem itt ül mellettem, látja amit írok, és azt kérdi: ő nem fontos? Hát persze, hogy ő is FONTOS, szeretem őt, a baba kettőnk büszkesége lesz, egy kapocs, ami mégjobban összetart.)