Ma csak este kellett menjek a korházba fél 7-re. Estig a házban matattam, aztán 6 körül elmentem a napi vizsgálatra. Nem tudom az injekciók hatásától vagy mitől, de a buszon a korházba menet nagyon rosszul éreztem magam, fájt a hasam, felvoltam puffadva és hányingerem volt. Még azt sem hallottam, amikor a férjem telefonon próbált elérni.
Szerencsére ma nem vettek újra vért, csak egy ultrahangot csináltak. Vicces, megint az a doki volt ott, aki annak idején a hiszteriszalpingogrammot csinálta. Meséltem már, hogy jártam akkor? Nem? Hát az úgy volt, hogy délre kellett menjek ezelőtt körülbelül másfél hónappal. Persze, mikor az ember Brüsszelben a legjobban siet, biztosan aakkor történik valami és a leglassabban ér oda. Hát én is így jártam! Elkéstem, és mikor felértem a klinika 3. épületébe a második emeletére és jelentettem, hogy megérkezetem, mondták, hogy nem ide kell jönni, menjek le a földszintre. Lementem, de ott meg azt mondták, menjek az elsőre. Loholtam a lifthez, mert már nagyon késésben voltam, de az elsőn is azt mondták, hogy nem jó helyre jöttem. A nőci, aki ott volt, megpróbálta elmagyarázni, hova kell menjek, de a korház egy kész labirintus és én meg iszonyúan tudok tájékozódni, főleg ha még gondolkozni sem tudok, annyira sietek. Elindultam a nő által lefirkantott térkép szerint, amikor egy fiatal srác (azt hittem valami gyakornok vagy ápoló) utánam jött, hogy éppen engem keres és mondta, hogy menjek vele, mert ő elvezet. Naivan azt hittem, hogy az első emeletről a nő küldte utánam, hogy segítsen. A jóképű, barnahajú, kék szemű, szexis fenekű fiú elvezetett a radiológiára és mondta jelentkezzek az ottani információs irodánál. Jelentkeztem, és hopp, közlik velem, nem ide kell jönni! Na ekkor már végképp kétségbe estem. Átküldtek a folyósó végére, hogy ott jelentkezzek. Mikor odaértem két nő hevesen magyarázott éppen egy külföldi nőnek, aki semmit nem értett abból, amit mondtak neki. 10 perce vártam már, hogy sorra kerüljek és már 1 órás késésben voltam, amikor egy ujabb pasas tünt fel mellettem és látva leplezetlen idegességemet, megkérdezte mit szeretnék. Mikor odaadtam a küldőpaíromat, ő is azt mondta éppen engem keres. Nocsak, milyen keresett személy vagyok, ez már a második ember aki engem keres. Elkysért egy öltözőhöz, ahonnan egyenesen a vizsgálatra mentem. Na ekkor ért a meglepetés! A doki, aki a vizsgálatot csinálta, nem volt más, mint a jóképű, barnahajú, kékszemű, szexis fenekű fiatal "srác" volt. Azt hittem, most már végképp elsüllyedek szégyenemben előtte állva deréltól lefele teljesen mesztelenül. Azt hiszem, ilyen zavarban még sose voltam, arról nem is beszélve, hogy felkellett másszak a nőgyógyászati asztalra és kikellett tárulkozzak előtte. A vizsgálatból, ami tulakdonképpen elég fájdalmas, szinte semmit nem éreztem, egyetlen dologra koncentráltam, hogy mihamarabb vége legyen és én elmenekülhessek a jóképű doki kezei alól. Fellélegeztem, mikor kész volt, de a dokika, még ott tartott pár percig, mert fontosnak tartotta elmagyarázni, hogy az egyik petevezetékem elvan dugulva és ezt meg is mutatta a képernyőn (persze én még mindig bugyi nélkül álltam mellette és a pulóveremet huzigáltam nem sok sikerrel, hogy takarni próbáljam mesztelenségem).
Szóval, ez a doki várt rám már megint, hogy megcsinálja az ultrahangot. Szörnyen zavarban voltam már megint, mert hát kit érdekel, ha egy öreg kopaszodó doki vizsgálja, de egy ilyen cukidoki előtt azért nem valami kellemes szétteni a lábamat. De nem számít, a baba a lényeg, és ez a legkevesebb, amit megtehetek érte.
Az ultrahang eredménye nagyjából ugyanaz lett, mint tegnap, sok kis tüsző és köztük egy óroási, de majd tudják az orvosok mi a teendő ilyen helyzetben, elhatároztam, nem aggódok emiatt, mert az csak nekem lenne rossz. Most egyenlőre nem tudom, mikor kell újra menjek, de majd telefonálnak.
Utolsó kommentek