Hol a gólya?

November 3.-án kellett menjünk férjemmel az utolsó lombikprogram előtti megbeszélésre. Ez nem az orvossal volt, hanem egy úgynevezett tanácsadóval, aki felvilágosított bennünket a lombikprogram menetéről, aláiratott velünk egy köteg papírt és felkészített az előttünk álló hónap nehézségeire. Sokat olvastam erről az interneten, tudom egy ilyen helyzet megtörheti a családi békét a stressz és a hormonok ingadozása, valamint a vádaskodások miatt. Nálunk azt hiszem (legalábbis remélem) ez a helyzet nem fordulhat elő, mivel sokkal nyugodtabbak vagyunk és felkészültebbek, mióta tudjuk, miért nincs még babánk, mint akkor amikor ez még rejtély volt. Tisztában vagyunk az előttünk álló feladattal és mindent megteszünk, hogy a gólya jó helyre hozza a mi kis porontyunkat. Elsie, a tanácsadónk, elmondta, hogy a lombikbaba program kb. abból áll, hogy stimulálással létrehoznak 10-12 petét, azt utána leszívják, megtermékenyítik a férjem egészséges ivarsejtjeivel, majd 5 nappal később 1 zigótát visszaültetnek a méhembe. A többi zigótát lefagyasztják és azokat használják majd fel a következő maximum 5 hónapban, ha az első nem sikerül. Ha sikerül a megtermékenyítés, a zigótáimat akkor is megtartják még 5 évig arra az esetre, ha szeretnénk majd második gyereket. Ez így szépen hangzik, engem is feldobott, egyetlen dolog volt az egészben, ami megriasztott: a stimuláló injekciókat magamnak kell beadjam a hasamba. Na puff, én erre képtelen vagyok (gondoltam)!!! Számításba vettük férjemmel a lehetőségeket, de hát minden este és reggel ugyanabban az időpontban, ki tudná beadni? Mivel egyetlen alkalmas személyt sem találtunk, úgy döntöttünk, megpróbálom, aztán ha nem megy újratárgyaljuk a dolgot. Ha megjön a ciklusom, kezdődhet a "móka"!!! Így még sose vártam, hogy megjöjjön, sőt már évek óta arra várok, hogy ne jöjjön :). Lázban égek, már nincs türelmem, végre a tettek mezejére értünk. Édes kis angyalkám, anyukád már nagyon vár rád!