Az utóbbi két napon nem írtam, mert nem igazán volt mit. Hétvége volt, a korházba nem kellett menjek, így hát az én bébikémmel két teljes napot lustálkodtunk és csak egymással foglalkoztunk. A sok hormonos gyogyinak kezdenek mellékhatásai lenni (feszült vagyok, türelmetlen és kissé érzékeny), tehát igazán jól esett, hogy kényeztet.
Nem tudom miért, de az az érzésem volt egész hétvégén, hogy valami nem lesz rendben és nem fogják tudni megcsinálni a leszívást vagy a beültetést. Szerencsére ma mikor mentem ultrahangra, mondták, hogy minden rendben, az egyik tüszőm még mindig óriási, de még megvan és ez a lényeg, és már fejlődött hozzá még négy kb. 12mm-es is. Ez azt jelenti, minden a doki tervei szerint halad! Most az a legnagyobb dilémám, hogy a reggeli szurik elfogytak és nem tudom, kell-e még venni tovább. Sebaj, úgyis telefonálnak később az eredménnyel, akkor majd megkérdezem.
Nagyon megvagyok elégedve a korházzal, szervezetten működik minden és az orvosom is tudja mit csinál, csak az ápolónőkre haragszok kicsit. A múltkor, az egyik kétszer szúrt meg, mert elfelejtett két tubusnyi vért venni, ma meg egy másik ápolónő elpattintotta az ért amiből vette a vért. Én nem vagyok ápolónő, de már vártam, mikor fog ez bekövetkezni. Nagyon vékonyak az ereim és már tiszta lila, kék a vénám a sok szúrkálástól, így nem volt meglepetés a mai eset. Mivel nem sikerült elég vért vegyen a "váratlan" esemény miatt, a másik kezemet is megszúrta. Komolyan mondom, már olyan a két karom, mint egy drogosnak.
A korházból sógornőmhöz vettem az irányt, de a kis csavargó, már megint a városban sétafikált, így nem találtam otthon. Iszonyúan hiányzott, hogy beszéljek valakivel, így felhívtam a legjobb barátnőmet. Olyan rossz, hogy ő nincs itt velem (férjével, aki a legjobb barátom és fiával, aki a keresztfiam) és sajnos internetjük sincs, így csak ritkán beszélünk. Nem akartam, de nem bírtam visszatartani és elbőgtem magam a telefonba. Annyira hiányoznak, hogy azt elmondani nem tudom :(. Tervezzük, hogy eljönnek karácsonykor hozzánk és remélem nem jön közbe semmi, mert látni akarom őket. Szeretnék végre újra leülni Renivel és órák hosszat csak beszélgetni és beszélgetni, mint annak idején (minden nap). Talán ez az, ami a legjobban hiányzik itt Brüsszelben, és persze az anyukám. Bárcsak ne lenne ez a 2000 km-nyi távolság! Offf, nem is tudok most erről többet írni, mert szorul a torkom és azt hiszem mindjárt megint itatni fogom az egereket :S.
Remélem, a héten végre leszívják a petéimet és fellélegezhetek, hogy az első fázis rendben ment !!
Utolsó kommentek