Nem volt leszívás, de volt felfecskendezés. Sebaj, így is jó, csak eredménye legyen. Később írok, de most szaladok az ágyba, mert a zuram mindjárt itt van a kajával és azt mondta nem akar az ágyon kívül sehol sem találni :D. Olyan édi, hogy így vigyáz rám!

   Az este elviselhetetlen voltam! Csodálkozok szegény férjemen és hozzáteszem, minden elismerésem, mert elviselt. Amibe lehetett mindenbe belekötöttem és olyan dolgokat vágtam szegénykém fejéhez, amiket még én sem gondoltam komolyan. Este ült a számítógép előtt, mindig ezt teszi, miután hazajön a munkából, nincs tévénk, így ez az egyetlen szórakozása. Én ezt már megszoktam és már nem is zavar, de az este idegesített. Mondtam hagyja abba és inkább babusgasson engem! Mikor azt felelte, hogy mindjárt jön (ez persze nekem kevés volt, mert Most rögtön akartam), hozzávágtam, hogy biztzos nem is szeret, ő nem is akarja ezt a babát és, hogy csúnya, mint az ördög. Ő elmosolyodott és azt mondta "persze, mert te szép vagy". Na ekkor kitőrt az égiháború, szívig sértődtem, pedig ismerhetném már annyira, hogy tudjam, csak tréfált. Sírni kezdtem, mert már nem tart szépnek és akkora tragédiát csináltam a dologból, hogy szégyellem magam, amiért ilyen hülyén viselkedtem. A vihar persze nem tartott sokáig, ahogy jött 5 perc múlva el is múlt, és mintha mi sem történt volna, bújtam az ölébe kiscica módjára egy kis cirógatásért. Ő meg csak mosolygott és huncutul csak annyit kérdezett "Miért hízelegsz, ha olyan csúnya vagyok, mint az ördög?" - Ez így elolvasva, biztosan nevetséges és gyerekes, de hát ezek a hormontabletták furcsa játékot űznek velem, azért normális estben ennyire nem változik a hangulatom egyik pillanatról a másikra. 

   Mikor felállt a géptől és zuhanyozni ment, leültem én, és önsanyargatásba kezdtem. Meghallgattam az Édes kisfiam számot, amitől sírni kezdtem, aztán következett a Sír a telefon és én már zokogtam. Férjem közben visszajött a szobába és szó nélkül várta, hogy, magamhoz térjek.  Miután ez a hullám is elmúlt, odabújtam hozzá és beszélgetni kezdtünk. Abban reménykedtem, hogy most már önmagam lehetek. Előrukkoltam még egy problémával, ami kissé nyugtalanított. A korházban a leszívás vagy megtermékenyítés előtt, ő lekell adja a kisfickókat, amiket ott a korház egyik erre kialakított szobájában kell "termelnie". Már egyszer megbeszéltük, hogy egyedül akarja csinálni, mert így is elég zavarbaejtő az egész. Én beleegyeztem, de zavart, hogy semmi közös így nincs a babacsinálásban, és nagyon mű az egész. Persze tudom, hogy ez butaság, mert inkább örülnöm kéne, hogy egyáltalán van rá lehetőség, hogy az adott helyzetben, mégis gyerekünk lehet. 100 évvel ezelőtt még, életem végéig várhattam volna a csodát és lehet, úgy haltam volna meg, hogy soha nem lettem volna anya. Ezt elmondtam neki is, de ragaszkodott hozzá, hogy mégis egyedül szeretné. Nem firtattam a dolgot, mert tudom, nagyon zavarja ez az egész és, ha azt akarom, hogy a kisfickók erősebbek legyenek, akkor bele kell egyeznem. Ha piszkálom és kéyelmetlen helyzetbe teszem, akkor a picifiúk lehet méggyengébbek lesznek.

   Egész éjszaka rosszul aludtam! Hajnali 4-től pedig már csak forgolódtam az ágyban és vártam, hogy reggel legyen. Idegesített, hogy nem tudtam pontosan mi vár rám. Leszívás vagy felfecskendezés? Ha felfecskendezés, akkor miért az, mikor nem ebben egyeztünk meg a dokival. Pont ő volt, aki a lombikprogramot javasolta. Mire reggel csörgött az óra, fáradtabb voltam, mint este lefekvés előtt.

   Indulás előtt se nem ettem, se nem ittam, mert a papíromon ez állt a leszívási napnál. Felfecskendezésnél lehet enni, de az én helyzetemben, biztos ami biztos, éhesen és szojasan indultam el. Mikor megérkeztünk, valami csodálatos nyugalom kerített a hatalmába. Viccelődtem férjemmel mielőtt bement a "spermaszobába", amin megjegyzem, egy szuperhős ruhába oltözött ivarsejt, névszerint SPERMAN (valami képregényfigura), repült sebesen. Férjem bement, aztán füli érő vigyorral kijött. Nem tudtam, nem elkacagni magamat, de akkorra már ő is nevetett, a többi várakozó csodálkozó pillantását észre sem véve.

   Ezután másfél órán keresztül ültünk és vártunk. Még mindig nem tudtam mi lesz, de már nem aggódtam. (ezalatt az idő alatt a spermalaboratóriumban a férjem szuperhős ivarsejtjeit válogatták ki) 10 előtt pár perccel egy fiatal nővér vagy doki nem is tudom, mert itt conseillére (tanácsadó)-nak nevezik, szólított, hogy menjek vele. A lány fiatal volt és nagyon szép, valahogy egyből szimpatikusnak tünt. Mosolygott, tekintete tiszta volt, látszott rajta, hogy természetesen viselkedik és ez nekem sokat számított. Egy szobába vezetett és elmondta, hogy mivel csak 1 nagy tüszőm volt a másik négyet pedig már nem lehetett kivárni, hogy elérje a 17 mm-t, nem érdemes leszívást csináni. Minimum 3 17mm-es kell a leszíváshoz. Így a dokim, úgy döntött ne hagyjuk kárba vészni ezt az egy petesejtet és próbáljunk meg egy felfecskendezést. Azt is elmondta, hogy a férjem spermája a múltkori katasztrófális eredményhez képest remek lett, és a minimál érték ötszöröse a minősége. Waw, gondoltam magamban, ez azt jelenti, nekem petesejtem van, az ő fickói jók, egyenesen bevezetik őket a méhszájamon felülre, miért ne sikerülne így is és rögtön a baba. Maga a felfecskendezés teljesen fájdalommentes volt. Mikor a lány, Ellen, csinálta teljesen nyugodtan feküdtem, boldognak éreztem magam és végig mosolyogtam. Az egész nem tartott 2 percnél tovább, csak utána feküdnöm kellett még 10 percig összezárt lábakkal, jah és az ágyat amin feküdtem a fenekem alatt megemelte. 10 csodálatos perc következett, csak feküdtem az ágyon, de olyan volt mintha egy rózsaszín felhőn repülnék a kisbabám felé, és már szinte láttam is őt magam előtt, ahogy mosolyogva, két karját felém nyújtva várja, hogy odaérjek. "Megyek kis bogaram" suttogtam "Megyek!".

   A 10 perc elteltével leszálltam az ágyról, felöltöztem és egy pont olyan fülig érő vigyorral mentem ki, mint a férjem a spermaszobából. Megöleltük egymást, mint két kis komisz egy csinytevés után összenevettünk és elindultunk haza.

   Itthon aztán kicsit megijedtem, mert elkezdett picit fájni a hasam és egy pár csepp barnás pecsét volt a bugyimon. Gyorsan utánanéztem a netten és ezt találtam:

"Az ovulációt számos jel mutatja. A leggyakoribb és legjobban felhasználható jel a középidős fájdalom és vérzés. Természetesen ez is csak akkor középidős, ha a ciklus 28 napos, egyéb esetekben eltolódik, ezért helyes lenne ovulációs fájdalom és vérzés névvel illetni. A fájdalom rövid ideig tartó, néha erős, görcsös vagy késszúrásszerű, és nem tart egy napnál tovább. A vérzése egy-három napig tartó, többnyire a mensesnél jóval enyhébb, néha csak barnás maszat.

Oka az, hogy a tüsző megrepedése és a tüszőfolyadék kiömlése a hashártyára fájdalommal és kisebb hasűri vérzéssel járhat és a vér a petevezetőn át megjelenik a hüvelyben is. A középidős vérzés megjelenése tehát nagyon jó jel, mert jelzi, hogy van ovuláció és a petevezető átjárható. Ezt a napot kell "kihasználni", a vérzés ellenére is. Aki a vérzés miatt ilyenkor tartózkodó, az nagyon hatásos fogamzásgátlást alkalmaz."

   Tehát nincs miért aggódjak, ez jó jel! Most már csak türelmesen várnom kell 15 napig, hogy megcsinálják a korházban a terhességi tesztet a vérből. Úgy döntöttem, nem veszek hagyományos terhességi tesztet, kifogom várni a vérbeli eredményt. Túl sokszor álltam már a negatív teszttel a kezben a fürdőben! Nem akarom többet!

   Várok türelmesen, nyugodt vagyok (egyenlőre) és szedem a progesteronos hüvelytablettát napi háromszor, hogy nehogy kilökje a méhem a manócskát, ha az sikerült megfoganjon.