Már régen nem írtam, amiért nem akarok szabadkozni, hisz hazugság lenne, ha azt mondanám például: nem volt időm. Az az igazság, hogy nem írtam, mert nem akartam. Mivel a babacsinálás az ünnepek és a doki vakációja miatt szünetelni kényszerült, igyekeztem nem erre az egészre gondolni.

    Január 5.-én voltunk a dokinál megbeszélésen. Sokkal okosabb nem lettem a legutóbbi próbálkozással kapcsolatban, de elismerte Stop doki, hogy nem jól stimulált és kicserélte a kezelésem. Az új stimulálás egy orrspréjből és egy új fajta szuriból áll. Az orrfujókát a második naptól kellett kezdjem és naponta hatszor kell használjam. A szuri az hasonló a múltkoriakhoz, este kell szurjam magam a hasamba.

    Most a 8. napon vagyunk és ma kellett menjek először ultrahangra és vérvizsgálatra. Persze a hormonok igyekeznek felborítani a hétköznapjaimat, amit nem túl jól viselek. Például ezzel az iszonyú állandó álmossággal nem túl sokat tudok kezdeni. Ma is 9-re kellett menjek a korházba, beállítottam az órát 8-ra, mégis sikerült elaludjak és fél órát késsek. Amikor bementem az ultrahangra, még mindig tompa volt a fejem, a reggeli éltető kávém után vágyakoztam és teljes pesszimizmussal feküdtem fel a már jól ismert nőgyógyászati ágyra. Aztán jött az ultrahang és nem hittem a szememnek! A két petefészkem úgy néz ki mint két túlméretezett málna, telis tele vannak méretes tüszőkkel. Nem vagyok hülye, hogy ne tudjam, ez nagyon jó kezdet, de azért rákérdeztem a dokitól és ő nagy fejbólintásokkal helyeselt is. Szerinte pénteken már ki is lehet őket venni! Juhhé ez azt jelenti, biológiailag jövő héten már terhes leszek. (Csak ne jöjjön közbe semmi :S).

    Sajnos a hormonok nem csak peteérést serkentenek nálam, hanem a súlyomat is gyarapítják. A múltkori stimulálásnál nem híztam, de most ez az új kezelés sikerült rámpakoljon 3 plusz kilót. Nem mondom, hogy most aztán kövér lettem, de azt nem szeretném, hogy meghízzak. Persze ha a kis bogaram beköltözik a pocakomba, akkor nem bánom a kilókat.

    Na és még nem is beszéltem a hormonok okozta idegbajomról! Komolyan mondom, még magam se tudom mit akarok néha. Idegesít minden és mindenki, nincs türelmem senkihez és semmihez, de érdekes módon a stimulálásra nem sokat gondolok, mintha szándékosan próbálnám hárítani magamtól. Valahogy úgy látom, most éppen józan idegállapotban, hogy azért keresek és találok a kákán is göböt, hogy ezzel is meggátoljam a babára való gondolást.

    Most megyek lezuhanyozok és odabújok a férjecskémhez és hagyom kényeztessen, hisy erre most nagy szükségem van.