Felgyorsultak kérem az események, hála Istennek, és úgy tűnik egyenesen haladunk előre a végső cél felé. Igaza volt az ultrahangos dokinak, kitűnően reagáltam az e havi stimulálásra és egy kedves barátnőm szavaival élve a Termékenységi Istennő is megirigyelhetne.
Pénteken reggel 7-re kellett menjünk a petesejtek leszívására azaz a pick-upra. Féltem, gyomoridegem volt, egyfolytában arra a fájdalomra gondoltam, amit akkor éreztem, amikor a hiszteroszkopiát csinálták. Ezt még tetézte a múltkori kudarc is, attól féltem megint valami közbejön és nem sikerül sok sok petét leszívjanak. Szerencsére fölöslegesen aggódtam!
Mikor a korházba értünk kikellett néhany papírt töltsünk, kaptam egy korházi szobát és mondták hogy várjunk. Közben férjecském megint ellátogatott a Sperman szobába és leadta a kisfickókat a bazsajgó fehér köpenyes ápolónőnek. Nem sokkal ezután átkellett öltözzek műtős hálóingbe, ami pontosan úgy néz ki, mint a filmekben: fehér kék mintával, hátul kell megkötni, és mivel nem szabad alá venni semmit, a feneked szépen kikandikál belőlle. Mondanom sem kell, a férjem nagyon élvezte a dolgott és olyan jóízüen kacagott, hogy nekem is jobb kedvem lett és ha csak pár percre is, de nem gondoltam a félelmeimre.
9 után jött egy nővér és kaptam valami kábító szurit, amitől teljesen megnyugodtam és ellazultam. Ezután bevittek a műtőbe és leszívták a petesejteket. A kábító injekció hatására nem éreztem azt a következő 2 zsibbasztót, amit oda belülre adtak. Végig néztem a monitort, amikor leszívták a petesejteket és a fájdalom egyáltalán nem volt elviselhetetlen. Néha éreztem, ahogy a doktornő egyik tüszőből a másikba szúrja a tűt (kb 40 cm hosszú volt), de nem volt egy éles fájdalom, inkább egy tompa másodpercekig tartó villanás volt csak. Mikor készen voltunk, megkérdeztem hányat sikerült leszívjanak és a doktornő büszkén mondta, hogy mind a 15 tüszőben volt petesejt, tehát 15.
Nem sokkal ezután visszatoltak a szobámba, ahol feküdnöm kellett még egy darabig. Nem voltam rosszul, nem fájt semmim, csak még mindig kába voltam és rettenetesen szédültem, ha megpróbáltam felkelni.
1 óra után jöttünk haza és azóta csak az jár a fejemben, hogy 5 nap múlva, február 4.én ha visszaültetik az első embriót, már terhes leszek. Tudom ez még nem azt jelenti, hogy már 100% a siker, de nagyon bizkodok. Ha nem sikerül, jövő hónapban új embriót ültetnek majd be, de már nem kellesz a stimulálás miatt izguljak, hisz a 15 petesejtből csak sikerül legalább 10 embriót csináljanak. Remélem!
Utolsó kommentek