No, tegnap voltunk a 20. hétre előjegyzett UH-n és elmondani nem lehet, milyen csodálatos volt.
Férjecskémmel ketten mentünk, nem is tudtam volna nem vinni magammal, mert olyan lázban égett, hogy már nem bírtam vele. Hetek óta számolta, mint a gyerekek, hányat kell még aludni az ultrahangig. De megérte!!!!
Elég sokáig vizsgáltak kb. 30-40 percig, de ez volt életem első olyan vizsgálata miközben azt kívántam soha ne hagyják abba, még még még. Nem tudnám az összes dolgot felsorolni amit megnéztek, lemértek, de a legfontosabbak: a kis feje (mérete, térfogata, kisagya, nagyagya stb.), a gerince, a szive (jobb kamra, ball kamra, vérkeringés), a két kis veséje, a gyomra, a végtagjai, az ujjacskái és végül de nem utolsó sorban a neme. Hát igen :D, gondolom már mindenki rájött a blog új külalakjáról, hogy bizony kislányról van szó. Nagyon örülök neki, bár szerintem a kisfiúnak is így örültem volna, de valahogy mégis. Ha őszinte akarok lenni, 14 éves korom óta az volt az álmom, hogy majd lesz egy fekete hajú, zöld szemű kislányom. Minden esély megvan rá, hogy ez így is legyen, de nem leszek csalódott akkor sem, ha barna szemmel és/vagy barna hajjal születik.
Az egyedüli dolog, ami nagyon zavar és kicsit csalódottá tesz, az a kislány neve. Szerintem minden anya olyan nevet szeretne adni a gyermekének, ami számára jelent is valamit, ami valamilyen oknál fogva megragadja és szépnek találja. Nekem ilyen név lett volna a Lilla. Pár évvel ezelőtt, amikor álmodoztam még csak, hogy lesz egy kislányom a Vivien név tetszett, talán a jelentése miatt leginkább (élő, eleven). De most mióta ez a kis cseppség a hasamba költözött, a Lilla és a Júlia név van a fejemben egyfolytában. Nem tudom megmondani miért, hisz ezelőtt eszembe sem jutott ez a két név. Most viszont érzem és tudom, hogy a kislány a pocakomban olyan Lilla vagy Júlia. Mindkét név valami kellemes, lágy, törékeny és finom érzést kelt benne és úgy érzem ilyen lesz az én kislányom. Nem tudom jobban szavakban kifejezni, de valami ilyesmit érzek.
A baj csak az, hogy a férjem teljesen elutasítja a Lilla nevet. Nem értem miért, de furcsának találja, talán azért amiért még soha nem hallotta a környezetében. Jah, meg társítja egyfolytában Liluval a tévéből, akit pedig nagyon nem kedvel. Tegnap a sógornőméknél pedig végképp letörtek a Lillaval :((. A sógornőm egyfolytában társítja a Lillát egy román, bugyuta vígjáték egy idétlen női szereplőjével. Nah ezzel az erővel az összes angol és amerikai leírhatná örökre pl. a Kelly nevet az Al Bundy sorozat miatt. De mondjuk, ezt nem venném figyelembe, viszont attól már kiakadtam, amikor elkezdték románra fodítgatni (ez alatt a sógornőm barátnőjét és annak férjét értem, bár számítanom kell, hogy lesznek mások is, akik ezt teszik majd). Mivel Erdélyből származunk vannak román ismerőseink, tehát a kislányom is érintkezni fog velük. Csak egyszerűen nem értem, miért nem fogadják el egyesek, hogy én igaz erdélyi, de magyar vagyok, a gyermekem is az lesz és nem akarom, hogy a nevét, mint tegnap a Lillát és a Júliát is románra fordítsák. A legjobban attól akadtam ki, amikor a Lillát Violetara fordították. Neeeee, ordított egy hang bennem!!!! Mi a fészkes fene köze van a Lillának a Violetahoz? Jelzem, aki még esetleg nem vette volna észre a Lilla nem Lila! A Violeta pedig magyarul Ibolya, márpedig az Ibolya és a Lilla nem egy és ugyanaz. A Júliával mondjuk nincs ennyi gond, az egyetlen ami zavart kicsit, hogy a név végén az a-t á-nak ejtették, jó románosan. Tudom, tudom, most már a kákán is göböt keresek, de úgy érzem, ha én megadom román ismerőseimnek azt a tiszteletet, hogy gyermekeiket úgy szólítom, ahogy azt ők is teszik és nem magyarosan, akkor én is elvárhatom, hogy majd az enyémet is helyesen szólítsák. Szerintem ez így helyes és ebből nem engedek, akinek pedig ez nem tetszik nyugodtan ítéljen el, röhögjön és beszljen ki a hátam mögött, nem érdekel!!!
(Itt még zárójelben megjegyzem, hogy a franciák sem fordítják le a flamandok nevét. Ezt akkor figyeltem meg, mikor a suliba jártam és egy flamand tanárnőnk volt, akit Julin-nak hívtak. Senki nem szólította Zsülinnek a kollégái közül és minket is kijavított, ha valaki franciásan ejtette a nevét. Julinnak kellett szólítani és kész! Bármit meglehet szokni, csak akarni kell!!!)
A másik dolog pedig, ami már nem a románokra, sokkal inkább a magyarokra vonatkozik az a becézés. Itt a Lillával nem lenne gond, viszont a Júliát sokan szeretik Julisnak, Julcsinak, Juliskának stb becézni. Igaz ezzel mégis kevesebb gondom lenne, hiszen valószínüleg egy évben kétszer fogunk hazamenni, itteni magyar ismerőseink pedig nem hinném, hogy ilyet tennének. Az otthoniakat pedig, bocsi előre is, de számítson rá mindenki, hogy ha véletlenül egy Julist is meghallok nem érdekel kinek a szájából, de kijavítom. Sértődés ide vagy oda ezek az én elveim és nem engedek belőllük!!!
Egy szó, mint száz a férjem is, bár ő nem mutatja ki mások előtt ennyire az ellenvetését ezek a dolgok ellen, de ugyanúgy vélekedik rólla, azt javasolta olyan nevet adjunk a kislánynak, amit semmilyen más nyelvre nem lehet lefordítani vagy pedig minden nyelven egyformán ejtik. Az egyik ilyen lehetőség lenne az Ingrid! De bennem akkor is dúl a harc! Mégis miért mondjak le a Lilla vagy Júlia névről mások véleménye, előítélete vagy tiszteletlensége miatt? Miért én legyek, aki kompromisszumot köt és alkalmazkodik másokhoz? Hát NEEEEMMM!!!! Ez most egy olyan dolog, ami nekem nagyon sokat jelent és nem fogom hagyni befolyásolni magam. Sajnálom!
Más! Több ilyen mániám is van, amit úgy döntöttem külön, a blogon kívül Mellékletek cím alatt mindenki megtalálhat, elolvashat és eldöntheti, hogy elfogadja-e őket vagy sem. Talán alá kellett volna írnom nagy betűkkel: Vagy megszoksz, vagy megszöksz!, akinek nem tetszik és nem akarja elfogadni az levan ejtve. Én ilyen vagyok, évekig vártam erre a babára, sokáig figyeltem mások nevelési stílusát, ráadásul óvónő vagyok, így az évek alatt sok olyan dolog gyűlt össze , amik alapján tudatosan szeretném felnevelni ezt a kis tündért. Anyukám erre azt mondaná: "Jaj de fasznis vagy!", de én meg rávágom: "Tudom, de ilyen vagyok és kész"
Végül pedig még annyit, hogy írtam egy kis véleményt a meséről és szakemberek véleményeivel bizonyítottam is elveimet rólla. Szeretnék majd minél hamarabb mesélni tündérkémnek és nagyon sokat. Üzenet anyukámnak: Ott van a meséskönyvek listája, jól olvasd át, nagyon gondosan vannak azok összeállítva ;).
Utolsó kommentek