Teljesen jó kedvem van! Ma megint voltam ultrahangon es hormonvizsgálaton és a dolgok jobban nem is állhatnának. Peték, méhem, tüszők, minden OK, hormonszint is remek (ezt onnan tudom, mert megint telefonáltak a korházból). Az egyetlen dolog, ami kis árnyékot vettett a mérhetetlen boldogságomba, az a ma esti első injekció volt.
Este 7-től már kezdtem görcsölni az előttemm álló feladattól. Aztán háromnegyed 8-kor bevonultam a fürdőbe (nem akartam, hogy férjem lássa mit csinálok, attól féltem sajnálni fog, és esetleg ez bűntudatot kelt majd benne). Szóval bementem, elkészítettem a szurit, és fél percig meditáltam a tűvel a bőröm előtt. Féltem beleszúrni, de aztán vettem egy nagy levegőt és szép lassan benyomtam. Hihetetlen, de magam is meglepődtem, hogy egyáltalán nem fájt! Szépen lassan benyomtam a szert is, és kihúztam a tűt. Akkor kezdett picit bizseregni, de fájni nem fájt semmi. Vicces, hogy mennyire izgultam ettől, és mennyire fölösleges volt. Holnap reggel a következőt már bátrabban csinálom :D.
Megy ez, mint a karikacsapás!
Utolsó kommentek