Unalmas, esős, hangulatlombozó téli napok ezek. Nem szeretem, legalább ha hullana a hó, de erre Brüsszelben nem sok esély van. Vágyok haza, főleg most, hogy sokan (sógornőmék is) mennek. Csak mi maradunk :S. Azért döntöttünk így, mert nem tudtuk, sikerül-e a lombik, ha meg nem sikerül azt hittük, decemberben folytatjuk a következőt. Mindegy, most már késő, inkább megajándékozzuk magunkat karácsonyra egy sarokülővel a nappaliba, egy tv-vel és a konyhában ezzel azzal ami még hiányzik az új lakásból.
ÖÖÖÖÖ ezt még nem is írtam :D, nemrég új lakásba költöztünk, egy nagy és szép lakásba. Igaz csak két szobás, de mindkét szoba nagy, a konyha, a fürdő is nagy és egy kertre néző erkély is van. Amit még a legjobban szeretek benne az a nappali ablakai! Három nagy ablaka van egymás mellett, ami összesen körülbelül 4,5m, de lehet több. Ettől a lakás megtelik fénnyel és valahogy minden sokkal világosabb, barátságosabb. A falakat beköltözésünkkor fehérre festettük és az egész lakásban a fehér az alapszín. A berendezési tárgyaink és kiegészítők pedig feketék, pirosak és ezüst színűek. Ez a minimalista stílus (egy kis neo-barokk stílussal keverve) nagyon is jellemez engem és a férjem: fehér alap, fekete és piros kontraszttal, és egy kis ezüstös csillogás. :)
Szóval, ott tartottam, hogy nem megyünk haza. Most már csak abban reménykedek, hogy jönnek a barátnőmék hozzánk a keresztfiammal és együtt leszünk pár napot. Addig is próbálom elfoglalni magam, dolgozok és megyek ajándékokat vásárolni. Huh, ezt egyébként mindenkinek tanácsolom! Minél jobban hiányzik valaki, annál nagyobb az ajándékozási kényszerem. Mindenkinek akarok venni valami nagyon szépet, olyat aminek tudom igazán örülne de azért rám is emlékezteti. Napok óta cetlikkel járkálok, felirogatom, kinek mit lehetne venni és olyan lázban égek, mint egy gyerek aki éppen valami csinytevésen töri a fejeét. Csak ez éppen nem kellemetlen, hanem, remélem kellemes lesz mindenkinek.
Utolsó kommentek