Hol a gólya?

Hát igen, úgy néz ki túl bátor voltam és nem vettem egészen komolyan a doki tanácsát. A tegnap az történt, hogy elmentem a commune-ig (községháza), hogy kikérjek valami papírt és gyalog mentem, hogy sétáljak (kb 15 perc az út). Hazafele jövet, éppen egy útkereszteződésen mentem át, amikor megszédültem, elsötétedett előttem minden, de nem állhattam meg, az út közepén, így tovább mentem. Épp mikor felértem a járdára, már nem tudtam megtartani az egyensúlyom, megtántorodtam és repültem egy nagyot. Nagyon nagy szerencsém volt, mert magam alá húztam a kezem és az kicsit felfogta az ütést és csak ball oldalon ütöttem meg kicsit a hasam. A karomon végigszakadt a dzsekim, de nem számít, még a kezem is eltörtem volna inkább csak ne pont hasra vágjam magam.
Nagyon megijedtem és sírva mentem haza, Z meg mint egy őrült rohant a munkából. Bementünk a sürgősségire, de szerencsére a babának semmi baja nincsen. A burok nem repedt meg és a lelkem izgett mozgott odabent. Azt mondják minden rosszban van valami jó :), így ha már csináltak egy héttel hamarabb ultrahangot megkérdeztük, fiú lesz-e a baba vagy lány. A dokinő azt mondta, nem látja pontosan, de szerinte "une petite fille" van a pocimba. Vicces, mert már annyira belémbeszélte Z, hogy fiú lesz, hogy már én is szinte biztosra vettem és kicsit csalódott voltam a kislány hallatán. De nekem, aztán annyira mindegy, csak egészséges legyen. Ha a tegnapi esésnek lett volna következménye, sose bocsájtottam volna meg magamnak.
Ma már jól vagyok, bár a repüléstől és az ütéstől elég izomlázam van, a két karomat alig bírom megemelni, meg a ball oldalam is szúródik minden mozdulatra (szerencse, hogy a babának éppen a lába van azon az oldalon és nem a fejecskéje). Következtetés: a kis vérnyomás sem kevésbé veszélyes, mint a magas és nagyon kell vigyázni!!!
Kilók: tegnap megmértek a korházban és jó lett az érték, tehát híztam, viszont  sajnos kezdenek dagadni a lábaim. Hazudnék ha azt mondanám, nem számítottam rá, mert anya is annak idején torz volt a víztől és a puffadástól, úgyhogy elörököltem a hajlamot. Délután 6-tól már nem viselem el a zoknit a lábamon.