Nem írtam mostanában, de nem igazán volt mit. A karácsony előtti napok elég unalmasan teltek. Jó persze azért történt egy két figyelemre méltó esemény is, például, hogy vettünk egy nagy lcd tévét, új hűtőt és egy kerámia főzőlapot sütővel. Karácsonyra már tésztát is sütöttem, ami pedig nem kimondottan nem a specialitásom, de azért jól sikerült.
A karácsony hamar eltelt, szinte elrepült. Voltak vendégeink, mi is mentünk férjecském munkatársaihoz, reggelente sokáig lustálkodtunk az ágyban és élveztük a semmittevés kényelmét. Egyik reggel éppen egy női magazin történetét olvastam, egy nő mesélte el, hogy "tökéletes" házasságban élt évekig, soha komoly problémájuk a férjével nem volt, veszekedni sem igazán volt min, aztán a férje egy szép nap bejelentette, hogy új szenvedélyre talált egy másik nő mellett és lelépett. Nagyon elgondolkoztatott a cikk és arra gondoltam, hogy ez sajnos bárkivel előfordulhat. Hiszen minden házasságban egy idő után a lángoló szenvedély helyét átveszik a hétköznapok. Persze a szenvedély, ha vigyázunk rá, nem múlik el teljesen, de akkor sem lesz olyan, mint az elején. Emlékszem, a férjemmel kapcsolatunk elején, lángra lobbantunk csak egyetlen pillantástól, egyetlen érintéstől, csókolóztunk minden utcasarkon és nem érdekelt ki mit gondol körülöttünk. De hát hol van az már? Eltelt 8 év és bizony a hétköznapok atvették a hatalmat nálunk is.
Elmeséltem férjemnek a történetet és rákérdeztem, mi lesz, ha esetleg egyikünk egyszer csak új szenvedélyre talál. Mi volt a válasz? Rájöttem a férjem még mindig, ennyi év után is tud meglepetést szerezni! Igaza volt! Azt mondta, azok akik mindig az új szenvedély után rohannak, végül úgyis a hétköznapok áldozataként halnak meg. Hiszen ennek a nőnek a férje is, elment, új életet kezd egy másik nővel, egy új szenvedéllyel, de ez az új szenvedély is elmúlik egyszer és akkor mit fog tenni?! Megint újjat fog keresni? Talán igen, talán nem! Ha nem keres újjat, akkor úgyis a hétköznapok áldozata lesz, de ha újra új társat keres, meddig teheti meg (?). A fiatalság múlandó!
Máskülönben pedig, a hétköznapoknak is megvan a szépsége, csak odakell figyelni a másikra. Látni szavak nélkül, amikor fáradt, amikor bántja valami, amikor örül valaminek, és mellette lenni, támogatni, vagy egyszerűen csak a társa lenni.
Nemsokára szilveszter, egy új év kezdődik és én éjfélkor újra azt fogom kivánni, amit a tavaly. Egy gyermeket!
Utolsó kommentek