Bizony bizony, nem csalás és nem ámítás, ez már a 14. hét!
Az utóbbi 3 hétben elég sok minden történt: a legfontosabb talán az, hogy az én drága anyucikám meglepett egy csodálatos látogatással, amivel nagyon boldoggá tett. Itt volt egy hétig és elmondani nem tudom szavakkal, milyen jó volt látni őt és mennyire sokat jelentett nekem ez a látogatás. Nagy dolog volt eljönnie, hiszen csapot papot otthagyott és jött, mert látni akart, mert aggódott, látni akarta, milyen az életem itt Brüsszelben, jó helyre érkezik-e ez a kis manó. Otthagyta az üzletet és jött, pedig a húsvét előtti időszakban ott is lett volna dolga éppen elég. De nem számított és megígérte akkor sem fog számítani semmi, amikor manócska fog érkezni. Jön és mellettem lesz! Vágyhatnék én ettől többre?
A másik fontos esemény a húsvét volt, ami igazán otthoniasan hagyományosra sikerült. Sok vendég, sonka, torma, kalács, piros tojás minden volt ami a húsvéti feelinghez kellett. Ez itt nagy szó, mert a belgáknak ez az ünnep sem olyan már, amilyen nálunk. Még locsolódni is szeretett volna két ismerősöm, de annyira írtóztam a büdös kölnitől, hogy köszönöm nem kértem belőlle.
A harmadik fontos esemény pedig a múltheti ultrahang volt! Kiderült, hogy manócskám hatalmasra nőtt és már 10,1 cm. Még mindig hihetetlen, hogy ekkora kis élőlény van a pocakomban és ő az enyém. Ő az, akire annyira vágytam, akiért annyit imádkoztam, és most itt van velem. Láttam őt és az érzést elmondani nem tudom. Férjem is velem volt és láttam rajta is, ha nem is annyira mint rám, de nagyon mély benyomást tett a látvány. Azon gondolkoztam, hogy éli meg ezeket a dolgokat egy olyan nő, aki spontán és várakozás nélkül esett teherbe. Biztosan számára is csodálatosak ezek a dolgok, de megvagyok győződve rólla, hogy mi mégis intenzívebben éljük át ezt az egészet. Ezt azért is gondolom, mert sokan megkérdezik nem-e félek attól mi lesz ha megszületik a baba, hogy fogom-e tudni mit kezdjek vele, nem félek-e a szüléstől. Én ilyenkor csak mosolygok! Nem, nem félek, hisz évek óta erre vágyok! Nem félek a szüléstől, sőt várom a szülést, mert utána végre a karomba tarthatom a gyermekem. Nem félek attól sem, hogy jó anya leszek-e, fogom- e tudni mit kell csináljak, hiszen a nevelés legfőbb alapja a szeretet, és én szertem Őt már nagyon régen!
Utolsó kommentek