Ezzel szerintem be is zárhatom ezt a blogot, hisz a gólya végre megjött és új fejezet kezdődik az életünkben, egy sokkal szebb, sokkal boldogabb, tele új élménnyekkel és talán gondokkal is.
Új blogot nyitottam, ahova Édikém apró cseprő dolgait leírhatom: www.edike.blog.hu
Október 19.-én kellett volna megszülessen Édikém a dokibácsi szerint, és milyen igaza volt. Bizony 19.-én este már éreztem, hogy valami nem stimmel, nem fájt semmim, de egyre csak keményedett a hasam és Édikém is majd kiugrott a pocakomból. Aztán éjszaka 3 és 4 között, már nem tudtam aludni, számoltam a keményedéseket és tudtam, hogy itt bizony most már hamarosan jön a gólya. Reggel 6-kor, mikor csörgött az óra és kiakartam mászni az ágyból, hogy Zoltánnak tegyek kaját a munkába, elfolyt a magzatvizem. Nagyon örültem! Szóltam rögtön Zoltánnak, hogy megyünk szülni, és mondanom sem kell, úgy kipattant az ágyból, mint a puskagolyó. Szóltunk anyának is, hogy idő van, lezuhanyoztam, elkészültünk és már indultunk is a kórházba.
A sürgősségiről rögtön felküldtek a szülészetre, ahol miután megvizsgáltak és újjabb adag magzatvizet csorgattam el, a "monitoringra" küldtek, ahol másfél órán keresztül nézték a magzat szívverését és az összehúzódásokat. Az összehúzódások akkor már 5 percesek voltak, de nbekem még nem igazán fájt semmim. Ezután újra megvizsgáltak és mivel még nem kezdtem el tágulni kaptam egy gyógyszert, amitől elméletileg óránként 1 centit kellet volna táguljak. Hát ez sajnos nem történt meg, 2 óra monitoring után is, még mindig csak 1 centinél tartottunk. 11 óra körül bevittek a szülőszobába, ami nagyon nyugis hely volt. Már hálát adtam párszor a jó Istennek, hogy itt Brüsszelben esek ezen az egészen keresztül, de most mégegyszer megtettem. Az otthoni mészárszékhez képest ez egy luxusszálló spa extrákkal.
Ezután hosszú órák következtek és este 7-kor még mindig csak annál az 1 centinél tartottunk, mint azelőtt. A fájások viszont egyre erősödtek, és miután újabb adag tágítót kaptam már perfúzióban, hírtelen nagyon feléerősödtek a fájások, és hazúdnék, ha azt mondanám nem szenvedtem. Végig az vigasztalt, hogy nemsokára megkapom az epidurális injekciót a hátamba és minden elmúlik. Ehez az injekcióhoz viszont kellett volna legalább 3 centi tágulás, ami nálam mire megvizsgáltak újra már 5 volt és mire az aneszteziológus odaért már 7 centi volt és már 1 percenkénti fájásaim voltak és nem is szüntek meg igazán még azokban az 1 percekben sem. Így sajnos az epidurálist már nem tudták rendesen beadni és csak a fél oldalam zsibbadt el és még az sem teljesen. A bal oldalomba sugárzott minden egyes fájás és semmivel sem volt enyhébb, mint azelőtt.
Így mikor jöttek a tolófájások már tudtam végigcsináljuk mindenféle érzéstelenítő nélkül az egészet. Így is volt! Zoltán szegénykém végig mellettem volt és sajnáltam, mert láttam ő mennyire sajnál engem és mennyire tehetelennek érzi magát, mert nem tud nekem segíteni. Pedig rengeteget segített, igaz nem fizikailag, viszont lélekben annál többet. Egy pillanatra sem hagyott magamra és mikor már nyomni kellett, fogta a fejemet, biztatott, simogatott és hihetetlen erőt adott. Édikém elég nehezen bújt ki, mivel már reggel elment a magzatvizem, nem csúszott a kis szivem és miliméterről miliméterre haladtunk előre.
Mikor még csak készültünk a szülésre, úgy beszéltük meg, hogy Zoltán a fejemnél fog állni, de nem néz "oda le", hogy nehogy rossz emlék maradjon ez számára. Viszont ott, akkor, abban a pillanatban, ez mégsem így volt. Higgye el nekem mindenki, egy ilyen közös élmény egy pár életében olyan kötelék, ami örökre megmarad. Hisz mindent együtt csináltunk, látta és tiszetelni tudja a fájdalmam, én pedig hihetetlen hálás vagyok, mert mellettem volt és segített.
Október 21.-én 0:58 -kor végre megszületett Éduám 3440g-al és 50 centivel! Rögtön a hasamra tették, Zoltán elvágta a köldökzsinórt és én pedig csak hihetetlen ámulattal néztem és csodáltam az én gyönyörűségemet. Akkora nagynak tűnt a kis kerek pofijával és husikás combijával, hogy azon csodálkoztam: "Te jó ég, hogy fért belém ez a gyerek! Mikor elvették Édikémet, hogy kicsit megtörölgessék, megmossák, engem elkezdtek összestoppolni, ami mondanom sem kell, már nem volt fájdalmas egyáltalán. A boldogságtól én már nem bántam mit csinálnak velem, csak az számított, hogy Édikém egészséges és gyönyörű.
Zoltán fogta az ölébe, amíg rajtam még dolgoztak és már kacagtunk, mert Édikém már akkor a cicit kereste. Persze apánál hiába találta is volna meg :D! Viszont fél 2-kor már az én cicimet szipókázta, de olyan erővel, mint egy kis nadály.
3 órakkor végre bevittek a szobámba és nagyon jót aludtunk mindketten Édikémmel.
A kórházi napok lassan és türelmetlenül teltek. Első nap egész nap szinte cicin volt Édikém és mellettem az ágyban azzal is serkentve a tejci beindulását. Nem kellett sokáig biztassam a cicijeim, mert másnapra megindult rendesen a tejem, sőt még be is lőttek a melleim és borzasztóan fájtak.
DE!!! És most jön az egész születéstörténet lényege: Bármi volt, bárhogy volt, bármikor újracsinálnám, mert egy ilyen kis tündérért megéri!!!
4 nap után végre hazamentünk, de az már egy új történet, amit holnap folytatok!
Hát igen, erre a napra várok már 9 hónapja, erre a csodálatos napra. Azt hittem, hogy mára vagy legkésőbb ma, végre megláthatom kislányomat, megpuszilgathatom és megölelgethetem. Erre tessék !!! Ez a kis tündér, olyan jól érzi magát odabent, hogy még csak semmi jelét sem adja annak, hogy kiszeretne bújni.
Közben megérkezett anya is szerdán, elkészült a konyhabútor, minden csillog villog, végre úgy érzem 100%-osan minden készen van. Óriási kő esett le a szívemről, mert nagyon féltem, hogy nem leszünk készen, főként azért, mert a konyhabútor csinálása közben egyik bosszúság ért minket a másik után és hetekig (ha a faanyagra való várakozást is számolom, akkor hónapokig) húzódott. De most már tényleg minden kész és elégedett vagyok, csak Édikém hiányzik nagyon, hogy halljam a kicsi hangját és érezzem a finom illatát.
Ahogy már írtam, mára voltam kiírva, ami persze mivel reggel van, még nem azt jelenti, hogy nem lesz piros betűs nap a naptárunkban, de ha mégsem, holnap kell jelentkezzek a dokinénimnél és meglátjuk ő majd mit mondd, hogy látja a dolgokat. Nagyon izgulok és hazúdnék, ha azt mondanám, nem vagyok türelmetlen. Sokan kérdezik, felvagyok-e készülve, nem izgulok-e a szülés miatt, de azt kell mondjam :Igen, felvagyok készülve és egyáltalán nem izgulok!!! Valahogy megnyugtat az a tudat, hogy fogok kapni epidurális injekciót, de ha mégse kapnám, akkor is egy csodálatos dolognak képzelem a szülést, nem pedig valami elrettentő próbatételnek, persze a hatalmas jutalomért.
Nagyon abban reménykedek, hogy a következő bejegyzésemkor, már Édikém születésének történetet fogom elmesélni, és azzal azt hiszem pontot is teszek ennek a blognak a végére. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem mesélem tovább Édikém "story"ját, csak már nem "Hol a gólya?" címen, hanem indítottam/indítok egy újabb blogot "Édua" cimmel. Itt a link, de majd oldalra is felteszem a linket, hogy mindenki könnyebben ráleljen:
http://edike.blog.hu/
Most zárom soraim, kéne menni sétálni kicsit, hátha Édikémet mégis kicsalogatjuk ma.
Bizony, bizony már itt tartunk. Hihetetlen, hogy jó 2 hét és már a karomba tarthatom Édikémet. Szinte el sem hiszem!!! Annyira hihetetlen és csodálatos, hogy könnybe lábad a szemem, ha erre gondolok, hisz 1 évvel ezelőtt még csak azért imádkoztam, hogy legyen!!!
Néhány fontos infó erről a hétről:
A nők többségének a következő néhány hét türelemjáték. Használd ki ezt az időszakot arra, hogy megtedd azokat a dolgokat, amelyekre nem lesz időd a szülés után. Szunyókálj és pihenj, olvasgass, vagy tölts egy kis időt zavartalanul a kedveseddel.
Ezekben az utolsó hetekben teljesen normálisnak minősül, ha a bokáid és a lábaid kicsit meg vannak dagadva, de késlekedés nélkül vedd fel a kapcsolatot az orvosoddal, ha ezek az elváltozások kényelmetlenséget, fájdalmat okoznak, vagy ha hirtelen súlycsökkenést veszel észre magadon. Abban az esetben is érdemes felkeresni az orvost, ha heves, vagy nem múló fejfájások támadnak rád, érzékeny leszel a fényre, kettős látástól szenvedsz vagy homályosan látsz, ha felső hasi fájdalmakat észlelsz, melyeket szédülés és hányás kísér. Ezek egy komoly, preeclampsiának nevezett állapot előjelei lehetnek.
Más!
Végre majdnem teljesen kész a konyhabútor is és a takarítással is egész jól állok. Kezdek megnyugodni és szeretném élvezni az utplsó 2 hetet pihenéssel és relaxálással, na meg beszélgetéssel Édikémmel. Még meg kell beszéljük, hogy mi lesz a szüléskor, mert hát fontos, hogy ő is segítsen nekem!!!
Itt egy pár fotó a konyhabútorról:
A hétvégén kaptam néhány nagyon praktikus babás dolgot is, azokat is megmutizom:
1. járóka 2. a pellánkázó a komódra
Bizonyára sokan ismerik, sőt már én is nem egyszer említettem A suttogó titkai 1-2 című könyvet. Tudom, hallottam, hogy sokan kritizálják ezt a könyvet, azzal magyarázva, hogy az amerikai elvárásoknak megfelelően lett írva és, hogy az európai elvárások mások. Hát én nem egészen értek egyet ezzel, mivel szerintem attól függetlenül, hogy európában vagy Amerikában élek, mindenképpen az az elvárásom, hogy minél jobb legyen a babámnak és nekem is. Mindketten egyformán fontosak vagyunk, mert azzal, hogy Édikém megszületik, és én anya leszek, nem szűnök meg nőnek, feleségnek és esetleg dolgozó nőnek lenni. Mindemellett szeretném Édikémnek, majd a legjobbat nyújtani. Aki esetleg nem értené miről beszélek, akkor egy egyszerű példát hozok fel: Mostanában sokan azt vallják, hogy a babának a mama közelében a legjobb és éppen ezért (szerintem inkább kénylemből) a saját ágyukba szoktatják csemetéjüket! Szerintem ez egy óriási baromság!! (már bocsánat a kifejezésért) Véleményem szerint a babának is kényelmesebb, ha a saját ágyikójában, a megszokott kicsi kuckójában szokja meg az alvást, és a maminak és a papinak is jobb, ha a hitvesi ágy, hitvesi ágy marad!! Így nem áll fent annak a veszélye (mint bizony rengeteg esetben), hogy a gyerek megszületésével a párok élete megváltozik, eltűnik a szenvedély és mindaz ami forrón tart egy kapcsolatot. Nem szeretném ha Édike születése után a férjem egy tejszagú anyát látna bennem, hanem azt a nőt, akibe annak idején beleszertett és feleségül vett.
Íme néhány nagyon jól összegzett fontos felfogás a könyvből, amivel teljesen egyet kell, hogy értsek!!
Napirend A napirendre szoktatásra dr.Spock óta mindenki úgy tekintett, mint valami rettenetes dologra. Szüleink idejében ugyanis még szigrú, óra szerinti napirendhez szoktatták a babákat: három-négy óránként mindig ugynabban az időpontban evés, mindig ugyanakkor alvás, és ha netalán szegény baba kicsit korábban éhezett meg, akkor is ki kellett várni a következő etetési időpontot. Ezzel szemben Tracy Hogg azt mondja, hogy a dolgok sorrendje számít. Az általa 4É módszernek elnevezett rendszer szerint az evés (Étkezés) után mindig játék (Ébrenlét) kell, hogy következzen, majd jöhet az alvás (Édes álom), és ekkor jut idő végre magunkra (Én). Ez a módszer az első hónapokban jól követhető, és kellőképpen rugalmas ahhoz, hogy az anyuka se vesszen el teljesen a teendők tengerében és a baba is jólérezze magát. Ha idő előtt megéhezne (pl. növekedési ugrás miatt), a játékidőben kedvére ehet, és nem következhet be az, hogy evés után elalszik, aztán felkel és megint éhes, de megint bealszik szopizás közben. Számára is jó, hogy az alvásidőre kifárad és kevesebb gond van az elaltatással, hiszen pontosan tudja, mikor kell elaludnia és már eléggé fáradt is akkorra.
Hiszti és kisgyermekkor A kisgyermekkori akaratoskodás, rossz szokások és hiszti kezelése tekintetében is sok jó gondolatot közöl a Suttogó titkai. Például azt, hogyan segthetjük gyermekünket az önállósodás útján. Sok anyuka hajlamos mindenben segteni a gyereknek, megmutatni, mit hogyan csináljon, játék közben is folyton a segítségére sietni, ha elakad valamiben. A könyvben jó leírást találhatunk arról, miért érdemes hagyni, hogy a gyerek egyedül oldjon meg dolgokat, miben és hogyan dönthessen már egészen kicsi korban egyedül a gyerek milyen feladatokat bízhatunk rá, és hol vanaz a pont, ahol már közbe kell lépnünk. A hisztiről és az akaratoskodásról a magyarázatok mellett remek esettanulmányokat is olvashatunk.
Az ÁBCD módszer A könyv azt tanácsolja, bármilyen problémánk adódik a gyermekkel kapcsolatosan,először is: Á: Álljon félre!, azaz figyeljük meg a gyermek viselkedését, próbáljuk eg kiderteni az okokat. Utána: B: Bátorítsa!, azaz igyekezzünk elérni hogy a gyermek magától megoldja a problémát, és rájöjjön a helyes megoldásra. ezután könnyítsük meg a pici helyzetét és megoldást azzal, hogy csökkentjük a feléje irányuló ingerek és terhek számát, ezt ő úgy nevezi: C: Csökkentsen! Ha pedig sikerrel jár: D: Dicsérjen!, azaz azonnal dicsérjük meg.
Alvás: a Suttogó módszer A Suttogó titkait a legtöbben az elalvásra szoktató módszer miatt veszik meg. A módszer lényege, hogy a babának meg kell tanulnia egyedül elaludni. A módszert nem szabad 8 hónapos kor alatt elkezdeni, de felhívja a figyelmet arra is a írónő, hogy túl sokáig se várjunk, mert egyre nehezebb lesz az átszoktatás és egyre tovább tart majd.
Az egészen kicsik számára azt javasolja, hogy mikor mi magunk is mennénk lefeküdni, előtte vegyük ki a kicsit a kiságyból és félálomban etetssük meg, így valószínűleg éjszaka is később éhezik majd meg és nem fog az éjszaka közepén felkelteni bennünket. Ez az ún álometetés, ami van, akinek beválik, van akinek nem. Az újszülötteknél, 3-4 hónapos korig általában jó (de ismerek olyan babát is, akinél nem működött), amikor már a fogzás is elindul és megzavarhatja az álmát.
8 hónapos kor után következik a tutinak mondott módszer, amely nagyjából a következőképpen néz ki: este ugyanabban az időpontban és ugyanazzal a szertartással körülvéve előkészíted az alvást (vacsora, fürdés, mese, puszi), lefekteted az ágyba a kicsit. Ha sír, megnyugtatod, de nem veszed ki az ágyból. Ha feláll az ágyban, visszafekteted a helyére. Mindezt addig, amíg nem alszik el. Ha éjszaka felébred, ugyanez az eljárás érvényes: nem szabad kivenni, simogatni lehet, megnyugtatni, visszafektetni a helyére, amíg el nem alszik.
Az első éjszaka kitartó gyerek esetén akár másfél-2 óráig is eltarthat, mire álomba szenderül, de ez az időtartam éjszakáról éjszakára csökken majd, míg végül a kicsi át nem alussza az éjszakát.
Most egyenlőre ennyi, de szeretném majd ezeket a kis összefoglaló gondolatokat folytatni!!
Jah és egy videó arról, kb. hogy fogok én is szülni! Anya nézd végig!!!
El sem hiszem, hogy már a finishbe érkeztem :). Mondanám, hogy szinte elrepült az idő, de nem lenne teljesen igaz, mert olyan gyorsan azért nem telt el ez a 35 hét.
Így a végén, jól érzem magam, persze már kicsit lassabban megy minden mint eddig, nehezebben mozgok, könnyen elfáradok és nyögök, mint egy 80 éves vénasszony, de hát még 5 hét és akkor nyöghetek végre a szülőágyon. Már alig várom, hogy lássam Édikémet, kiváncsi vagyok milyen lesz, jó, persze hogy gyönyörű, de mégis :D!!!! A kis tündérem rengeteget mozog, tehát jól érzi magát odabent és bár eléggé lent nyomkodja a dolgaimat, remélem még bent marad pár hétig, hogy nagy és erős kislány legyen, nem pedig egy csepp kis mimóza. De meglátjuk :D!!!
Íme az új fotók, a másodikon látszik, hogy bizony lejjebb ereszkedett a hasam már, de próbáljuk meg ezt nem előjelnek venni egyenlőre!!!
Ma voltunk az utolsó kötelező ultrahangon és hát teljesen büszke vagyok az én kis tündéremre, mert gyönyörű, egészséges kislány.
Sajnos kis kellemetlenség is történt az Uh közben, mert elájultam, de még mielőtt valaki is megijedne, nyugi semmi komoly nem történt, csak ahogy a hátamon feküdtem, Édikém ráfeküdt az egyik ütőeremre és elállította a vérkeringésem. Szerencsére a doktornéni hamar észrevette, hogy valami nincs rendben, meg én is még mielőtt elájultam volna, szóltam Z-nak, hogy rosszul vagyok. Így hamar az oldalamra fordítottak és újra elindult a vérkeringésem. Nagyon kell vigyázzak, hogy ne feküdjek soha a hátamra, mert ez sajnos máskor is előfordulhat.
Na de most a jóhíreket! Éduám, gyönyörű kerek arcú, pici szabályos csücsöri szájacskájú, piszi krumpli orrocskájú tündérke. Annyira imádom a kis kerek pofiját, amiről sajnos nincs pontos kép, de mi láthattuk. Komolyan mondom olyan kis kerek kugligolyó fejecskéje van, hogy csak na....!!!! :D A szájáról nem is beszélve! Olyan szép a kis szája, annyira kis szabályos és picur csücsöri, hogy meg kell enni!!! Egyébbként nagyon egészséges, fejlett kisbaba, már 2,1 kg és mire megszületik, 3,4 kg-os lesz körülbelül.
El sem hiszem, hogy már csak 6 hét van és végre láthatom nem csak képen!!!!
Íme néhány kép, hogy lássa mindenki mennyire nem túlzok, mikor azt mondom, hogy gyönyörű!!!
1. Profilkép
2. Profilkép 2
3. Szemből (szemecskéi, orrocskája és a szájacskája, amivel az öklét majszolja éppen)
4. Orrocskája és gyönyörű csücsöri szájacskája
5. a Kis puncikája!!
Hétfőn végre megvettük a komódot is :D!!! Úgy érzem egész jól állunk, lassan minden készen lesz, már nem sok minden hiányzik.
Pont az este mondtam Z-nak, hogy ha meglesz a konyhabútor és kilesz takarítva akkor már szülhetek is. De előbb semmi képpen nem szeretnék :D
Itt a kép a komódról és egy nagyon aranyos videó !!!
A múltkor lemaradt két kép, mert a baldachin és az Édikém ágyneműje még nem volt kimosva, kivasalva. De most már kész és ilyen lett :)
Ma végre megvettünk mindent, ami még hiányzott kis Édikém születéséhez. Most már aztán tényleg megvan mindene az én kis tündérkémnek!!!
Megvettük a babakocsit, ami végül nem az lett, amielyiket kinéztem, hanem egy sokkal jobb és hát drágább is. De az ár nem számít, a lényeg, hogy a kis szivem 3 éves koráig bevan biztosítva és még ha jön egy kis hugica vagy öcsike, neki is jó lesz. Minden van hozzá ami kell, mózeskosár rész, maxi cosi (babahordozó), amit az autóba is lehet használni gyerekülésként és ha már tud ülni akkor a sportos ülőrészt használhatjuk 3 éves koráig. A színe természetesen piros és ami a legjobban tetszik benne, hogy van hozzá plusz bélés télére, hogy meg ne fázzon, szélvédő külső borítás, eső esetére nejlon amit rálehet csatolni és pikk pakk 1-2 mozdulattal összecsukható. Jah és kaptam hozzá egy táskát is, amiben van egy pelenkázó (ha mondjuk egy boltban vagy éppen vendégségben kell kicseréljem Édikém), cumisüvegtartó kis rekeszek, szóval minden. Tehát megérte azt a 400 eurót, amit ráköltöttünk, mert tényleg hiper szuper!!!
Íme a kocsi a mózeskosár résszel, ami kivehető persze belőlle és a babahordozó külön, amit meg persze bele lehet tenni a vázba.
Aztán, vettünk még egy babakádat állvánnyal és pelenkázóval, amit most a szobába tettünk be, de a fürdőben lesz a helye, ha a mosógép végre a konyhába kerül. Ez is nagyon praktikus, mert a fürdőből fürdés után nem kell gyorsan szaladni a babával a szobába, hogy megtörölgessem és felöltöztessem, ezzel a hőmérséklet különbség miatt meg attól rettegjek, hogy meg ne fázzon. Fürdés után csak lehajtom a pellenkázó tetejét és már törölgethetem is, maszírozhatom nyugodtan és felöltöztethetem abban a hőmérsékletben, amiben volt fürdéskor. Nem kell kapkodni! Van rajta egy csomó tartórész is, ahova tehetem a pelusokat, a kis kendőit, a popsitörlőt és mindent amire szükségem lehet. Jah vettünk most pelust is, ami nem sok időre lesz elég, de a korházi csomagombül nem hiányozhat.
Vettünk még 3 matrachuzatot a kiságyba és megvettük az egész ágyneműt ami a kiságyba jön. Ez a következőkből áll: paplan, párna, lepedő, oldalszivacs a kiságyba és a baldachin. Erről is teszek majd fel képet, de előbb szeretném kimosni és kivasalni és csak aztán beletenni a kiságyba. A lényeg, hogy lila fehérrel, mivel a falon lévő virágok is lilák.
Vettünk még egy hálózsákot is az én kis puncikámnak, mert igaz volt egy Emőtől (sógornőmtől), de mindenképpen kellett még egy. Persze ebből is a legszebbet választottam :D
És még mindig nincs vége a listámnak!!! Vettünk egy kis elsősegélyszettet is újszülötteknek, amiben van: lázmérő, orrszívó, körömvégó és egy kis sziringa, cumi véggel gyógyszerek beadásához.
Vettünk még egy játszószőnyeget is, aminek a nappaliban lesz a helye azokra az órákra, amikor az én tündérkém játszani fog tanulni.
Ma végre készen lett a szobafal :D!!! Annyira szép lett és egyszerűen imádom!!!
Az alapszín világoszöld lett és alulra az Éduám oldalára festettünk egy sötétebb almazöld dombocskát is. Végre a tündérkék is felkerültek a falra és ők fognak vigyázni az én kicsim álmára. Itt van 2 kép, ha majd a kiságyban lesz ágynemű még fogok csinálni !!!
Ezt muszáj megnézni!!! Annyira aranyos, remélem az én Éduám is egy kis eleven, cserfes életre való kislány lesz. Vicces, de nem szeretném, ha mitagyerek lenne :D!!!
1.
2. Ezt anyának küldöm!!
Anyukám, képzeld, hogy papi helyett mami van a szövegben és a mi kis Éduánk veled így fog beszélgetni minden nap !!!!
3. Ezt mindenkinek küldöm :)
Bizony bizony telik az idő!!! El sem hiszem, hogy már itt tartunk :)! Kerekedek rendesen, de azért nem nevezném magam kövérnek, inkább csak olyan macisnak. Sajnos a lábom nagyon dagad, igaz vannak napok, mint például ma, amikor egész szép, de olyan is előfordul, hogy olyan csúnya, hogy 2 számmal nagyobb cipőt sem tudok rá húzni. Ezen kívül a gyomorégés is rendesen kínoz, alig bírok enni tőlle, és a gyümölcs sem megy már úgy mint eddig. Viszont érdekes módon rákapta, a tejre és a napi 1 liter létszükséggé vált :).
Tegnap vasárnap volt! Volt nálam egy kedves barátnőm és miután elment férjecskémmel játszottunk kicsit :D. Mivel az utóbbi időben nem csináltunk pocakos képet, úgy döntöttünk csinálunk párat, méghozzá nem is akármilyet. Papi rárajzolta Édikénket a pocakomra és ez lett az eredmény:
Utána megpróbáltunk együtt elférni a kádban!!! Hát mit mondjak :XD, érdekes volt!!! Jót nevettünk és nagyon szép esténk volt, de azt hiszem az elkövetkező 2 hónapban már nem fogunk együtt fürödni.
Ezen időszakban az Ősök már egyre türelmetlenebbek, nekem azonban még dolgom van idebent; zsírraktárokat képzek, amik megszületésem után melegen tartanak majd, valamint a tüdőmön is akad még fejlesztenivaló.
Fejlődés:
Állítólag már képes vagyok fókuszálni a szememmel (ezt vajon hogy nézték meg?), sőt, a pislogás is megy. Egyes feltételezések szerint már árnyékokat és a külvilág alakzatainak körvonalait is látom. Gyűjtögetem a zsírokat, fejlesztem a tüdőmet, és hetente kb 1 centit növök..
Megjelenésem:
Fejem mostanra teljesen arányban áll a karjaimmal, lábaimmal. A bőröm alatti zsírok már kevésbé ráncos megjelenést kölcsönöznek, de azért még messze vagyok egy teljesen érett újszülött gömbölyded formáitól. A bőröm vastagsága miatt már nem látszódnak a bőr alatt futó vérerek.
Méreteim:
Súlyom: kb. 1300 gramm
Magasságom: 36-37 cm
Kis angyalkák
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
- Azt beszélik, holnap leküldesz a földre, de hogyan fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Az Isten azt válaszolta:
- A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog Ő téged és vigyáz majd rád. Boldog leszel, meglásd.
- De - mondta a gyermek - itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek.
Az Isten így szólt:
- Az angyalod mindennap fog énekelni neked, és érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel, hidd el!
- És - mondta a gyermek - hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?
- Könnyű - mondta az Isten. - Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni.
A gyermek szomorúan nézett és így szólt:
- De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged!
Isten megölelte a gyermeket.
- Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám. Habár én mindig melletted leszek.
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve megkérdezte:
- Istenem, ha most mennem kell, kérlek, áruld el nekem az angyalom nevét!
Isten így válaszolt:
- Az angyalod neve nem fontos... Egyszerűen csak így fogod hívni: É D E S A N Y Á M !!!
Tegnap este nagy unalmamban beírtam a googlebe az Édua nevet. Érdekes, de ahogy telik az idő és ahogy egyre nő a pocakom ez a kis tündér benne egyre valóságosabb kezd lenni. Fura, de eleinte olyan volt mint egy álom, egy vágy ami végre teljesül, de csak ígéret volt, most viszont már mozog és rugdos. Szóval, ahogy az álom kezd egyre inkább valósággá válni, úgy az Édua név is kezd egyre inkább átalakulni. Már nem csak egy név, hanem egy személy, az én kislányom.
Nah, de ott tartottam, hogy az este megint Éduák után nyomoztam és kiderült nem is olyan ritka ez a név, mint ahogy első hallásra tűnik. Kiderült, hogy van két igen híres Édua napjainkban:
1. Szűcs Édua - aki grafikusművész és rengeteg illusztrációt készített tankönyvek, gyermekkönyvek számára. Ha többre vagy róla kiváncsi: http://www.edua.hu/Magyar/magyar_osszefoglalo%20lap.htm
2. Zádory Édua - hegedűművész
A történelem is megörzött egy igen híres Éduát! IV. (Kun) László király egyik s "rangelső" szeretőjét hívták Éduának. A csinos kun leányt talán anyja - aki magát büszkén a kun "császár" leányának mondta - udvarában ismerhette meg az uralkodó.
Persze, hogy milyen megjelenése lehetett a hölgynek - képi ábrázolások híján - csak a fejleményekből sejthetjük. Tény, hogy László élete végéig ragaszkodott hozzá. Egy időben még a mai Margitszigeten internált királyné, hivatalos felesége, Anjou Izabella (Magyarországon: Erzsébet) javait, birtokait is a kezébe adta. Vagyis "de facto" királyné volt.
Arany Jánosnak is van egy költeménye Édua cimen, ami szintén Kun László szerelméről szól.
ÉDUA
I.
Leáldozott a nyári nap;
Ellobbant a keskeny darab,
Mely, mint tüzes karaj-szelet
Csillámla még Sárrét felett.
Sugári gyorsan elhagyák
Az oly kedves játszó tanyát
Várad hegyes ormózatán, -
S repültek mind anyjok után.
Az ellapúló réteken
Feszíti utját a Kerezs,
Lankadva bár - mint idegen,
Ha éji megszállót keres.
Habja ezüst, habja fodor,
Fövény helyett aranyt sodor;
Fürtjét az alkony hűs szele
Lágyan borzolja fölfele;
Míg a kicsiny fényes halak
Hűtőzni fel-felugranak.
Mint tómadár - fészkén megűl
A vén halász egy szó nekűl,
Hálóját meg-megemeli,
A szűz vizet mérlegeli.
Pihenve ring a méla komp,
A locska habbal álmodik; -
Messzünnen még egy-egy kolomp
Dagadó nyelve hallatik,
Aztán karámhoz tér a nyáj;
Aztán elcsöndesűl a táj,
Csupán a fűzlevél zizeg,
Hab háborog, szellő sziszeg.
II.
De robban, ím, az éj lovagja
Várad felől, a víz-szalag
Mentén, kivál' egy árny-alak
Mint a homály sötétebb magja.
László az, a magyar király,
Nyugotra vágy, nyugotra száll;
Lova puha fűben tapod,
Előzi a futó habot;
Mint könnyü sas árnyéka, illan,
Ezüst patkója néha villan;
Út nélkül, a tarjáni part
Hosszába, mind napestre tart,
Követi a folyam vizét,
A szerelem-csillag tüzét.
Körözs folyó, sebes folyó!
Hová sietsz! ne fuss, ne vágyj:
Nem lesz neked nyugatra jó,
Mély a Tisza, veszélyes ágy.
És te király, László király!
Vesztedre szállsz ma oly igen:
Nyugot felé borúl a táj,
Villám rebeg Körözs-szegen.
III.
Ölében a vidám Körözsnek,
Öntözve habjától körösleg,
Ma már falu és vár helye,
Akkor gulyák bő mezeje, -
Terűl egy félsziget: Körözs-szeg.
Ott lenge sátor és faház
Alatt szilaj kun nép tanyáz;
Mozgó faluit, városit,
Le a Tiszáig, Marosig;
Hol itt emelvén, hol amott,
Mint tengeren szél a habot.
Az alföldi nagy oceán
Örök vándorlás színhelye;
A törzs-apa, család feje,
A férj, a nő, fiú, leány,
Ifjú, öreg, úr vagy cseléd;
Magával hordja mindenét,
S veszteg marad, vagy útra kel,
Amint a nyáj bőven legel,
Vagy szűk mezőt nyujt már a hely.
Így él e nép. Most a Körözs
Partján tanyázik egy törözs,
Beláthatatlan sokaság,
Pezsgő, tolongó tarkaság,
Szemnek vidor látványa nappal,
Mint zöld tenger, borítva habbal,
Vagy, mint tavasz-fordúlaton
A jéggel zajló Balaton; -
Egy város ez, mely szétriadt,
Mintegy a félelem miatt,
Most utca, ház s nép, rend nekűl,
Ki merre lát, úgy menekűl; -
Egy - félig tábor, félig vásár,
Hol kézről-kézre áldomás jár
És a kupa vigan forog; -
De majd zárkóznak a sorok,
Egymással szembe ront az él,
Nyerít a kürt, cseng az acél,
Fölsí a had, a mén prüszög,
Cikáz a nyíl, a hosszu pányva
Ló és lovag nyakába hányva...
Már-már felejti vad tüzök,
Hogy az egész játék csupán,
Mint álomkép a harc után.
IV.
Középen egy magasabb hátra
Emelve, áll Árboc fasátra;
Könnyű, világos épület,
Mint délibáb a sík felett.
Avagy tündéri palota,
Melyet varázs büvölt oda.
Karcsú, virágzó oszlopok
Között a vászonfal lobog;
Árboc gyanánt emelkedő
Tornyokkal díszes a tető,
S a tornyon erkely-féle dúc,
Hová az őr vigyázni kúsz.
Köröskörűl, tornáca széles
Kalapján, mint jégcsap, szeszélyes
Faragvány csüng, hintáz alá,
Mi sem látszik hogy tartaná,
Akár nézd a Baradla-ürt.
Hol a kő függ, mint lenge fürt.
A lépcső, mint kúszó növény,
Indul meg a hajlék tövén,
Fel a tetőre, hol kies
Szellő csapong, ha jő az est. -
Onnan tekinte ma tova:
Árboc leánya: Édua;
Szivében annyi édes emlék,
Halottiból, újjá-szülemlék:
Midőn bizvást ölelte át
Magyarhon legszebb férfiát,
Lászlót, a koronás királyt.
Az első néma szív-csere,
A hosszu küzdés ingere,
Az arcon égő csába szók,
Az önfeledte szűzi csók...
Ama fél dac, fél engedés,
Ohajtva félt legyőzetés...
Hosszú napok, rövidke éj,
Az oltva gyúló szenvedély,
Mely, mint sebes tűz, oltva még
Hatalmasabb lángokkal ég:
Mindez megújult, - mert hiszen
László ma itt, László izen! -
De hát az egyszer eldobott
Sziv nem követel más jogot?
Vagy oly virág a gyönge nő
Szerelme, mely taposva nő?
Vagy úti sár, vagy úti por
S ahoz ragad, ki rátipor?
Vagy árnyék, mely nyomon követ,
Bár meg se lásd, bár föl se vedd?
Vagy lapta, mely, bár falra dobd,
Öledbe visszaszáll legott?
Vagy festett báb-arc: egyre víg,
Ha elvetik, ha fölveszik?
Vagy eb, mely a kegyetlen gazda
Lábához vonja életét,
Hogy, melyet a kin megszakaszta.
Kifúja hű lehelletét?
Ez-é a női szerelem?
E szenvedő, igénytelen?
Örömben élv, bánatba' kín?
Nyugodt lemondás ajakin?...
Egy szikra, melyet, mint hamu,
Őriz meg a sok évi bú,
S egy új lehelet lángra fú?...
Igen! de e láng a boszú...
V.
Nem mondom én, hogy Éduának
Eszébe ily képek jutának:
Mint törzse, műveletlen ő,
De érzésben szilaj, de nő!
S midőn a titkos izenet
Fülébe sugta a nevet,
Melyhez öröme, bánata,
Gyönyöre és gyalázata,
És élete és mindene
Csatolva volt: fölrettene,
Mint őz riad, hallván zörejt,
S fél futni, fél maradni helyt.
Halvány arcát egy röpke láng
Futá el, percnyi lob gyanánt,
Mikép sötét ablak alatt
Ha lámpa gyorsan elhalad,
Egy percre átgyúl az üveg,
Aztán megint sötét, hideg.
Úgy Édua. Szivén a seb
Csiklándva most, még mérgesebb;
Az édes csöpp hiába vív,
Legyőzi a keserü szív,
Le a szerelmet szégyene,
Eljátszott női mindene,
Vetélytársak... egy Mándola...
Ime, hová aljasula!
S az önbecsérzettől üres
Szivben ne nőt - szörnyet keress!
VI.
"Atyám, atyám, csak jelszavad!
S kezedben ő. A büszke vő,
Ma este még sátramba jő,
Ki megtiprá kemény hadad,
Ki eltiprá leányodat."
Szólt és a nyargaló követ
Lászlóhoz vitte a nevet:
"Nyil" - "Édua": ez volt a szó,
A tábori találkozó.
Most a király az édes névvel
Rakodva, zümmög mint a méh,
Amint ujúlt szerelmi hévvel
Röpül a boldog kas felé.
Egész nap azt susogta nyelvén,
Mint aki fél, hogy majd feled:
Pedig más jelszóra felelvén
Se tudna mást, csak e nevet.
"Nyil?" kérd az őr, hol szembe áll,
Rá "Éduát" dob a király,
Sajnálva szinte, s féltve hogy
Ez alamizsnán kincse fogy:
Őrtől azonban őrhöz ér.
Kunos magyar nyelven beszél,
Kún rajta fegyver, öltözet:
Megszokta régen e mezet;
Csak fényesen vállára omló
Szögfürteit nem érte olló
1850-es évek
Kifejlés az lett volna, hogy Édua a szerelmes órán megbánja árulását,
mert szereti Lászlót, - s meg akarná menteni; apját rá is beszéli, de
a kun fők, Törtel, Kemenes, stb. betörnek, Édua leszúrt testén át, a
királyhoz, és megölik. Árboc fájdalma végezné be a jelenetet. A. J.
No, és végül, de nem utolsó sorban ajánlom Nagy Hajni fotóművész a következő képeket készítette egy 5 napos Éduáról, akiről így ír blogjában:
"Micsoda nap! Nagy izgalommal vártam már, h a mindössze 5 napos szépséges nevű kicsi Lányt, Éduát - becenevén Édit- lefotózhassam . Az Édua kun eredetű név, jelentése kelő Hold. ( mintegy érdekességképp :) ..)
Tehát Édi.
Igazából nehéz szavakat találnom, mivel Édua csodálatos Kislány, egy csodálatos Anyukával és Nagymamával.
Volt egy hosszadalmasabb altatási folyamat, amit türelmesen,izgatottan kivártam.
Édi egy idő után elaludt, és sikerült lefotóznom ezt az apró, tündéri teremtést.
Mutatom."
Tegnap este, miután második nekifutásra sikerült magamba gyűrnöm egy 6-7 kilós dinnye felét, a drága férjem megjegyezte, hogy "látom te és Édua nem is szeretitek a gyümölcsöt ". Jót nevettünk, aztán úgy végigsoroltuk az elmúlt hónapok különböző hóbortjait.
Egy biztos, bár mostanáig nem voltam kívánós, és olyan nagyon fintorogni sem fintorogtam semmitől (persze azon a 3 heten kívül, amikor minden büdös volt), de a hónapok során az összes szezongyümölcsöt végigettem. No lássuk csak, mit ettem szivesen és sokat, és mit nem igazán kívántam eddig!
Nem csúszott: sülthús, máj, szalmakrumpli, töltöttkáposzta, semmilyen zsíros dolog, semmilyen olajban sült étel, tejszínhabos krémes tészták-torták, szénsavas üdítők, foghagyma
Nagyon jól esett: víz (napi 2-3 liter), murok (nyersen vagy főve), saláták, lecsó, savanyú uborka, fagylalt (ennyi fagyit életemben nem ettem), savanykás száraz fehér bor (sose szerettem, most meg vérré tud válni bennem 2-3 korty), salátaleves, mustáros Lays chips, na és persze a rengeteg gyümölcs. Kb. ebben a sorrendben haladtam végig a gyümölcsökön: narancs, lichi, ananász, alma, eper, ribizli, köszméte, sárgadinnye, görögdinnye, körte, kajszinbarack. Még van majdnem 3 hónap, úgyhogy a gyümölcslistának nem hinném, hogy vége lenne. Nincs nap, hogy valamilyen gyümölcsöt esetleg több fajtát is ne egyek :D. De nem baj, a lényeg, hogy jól esik és tudom ezzel nem ártok, sőt inkább táplálom vele az én kis angyalkámat.
Már rég készülök írni a címben említett dolgokról! Persze nem szeretnék senkit sem megbántani, de fontosnak tartom közölni, hogy minden féle ilyen butaságot elutasítok és semmi babonát nem szándékszok követni. Nem hiszek a mende-mondákban és a régi szokások egy részét is hülyeségnek tartom (amit nem lehet logikusan vagy tudományosan megmagyarázni). Magyarázza ezt mindenki, ahogy akarja, de ne próbáljon meg senki meggyőzni arról, például, hogy piros madzagot kössek Édua kezére, különben megigézik.
Na vegyük néhány szamárságot sorra:
1. Igézés, piros madzag, szenes víz - Ki hallott már ilyen hülyeséget, hogy valaki megcsodál egy babát és ezzel megigézi, de semmi pánik, mert a kézre kötött piros szallag megfogja ettől védeni a babát. Ha pedig mégis bekövetkezne az igézés, akkor sincs semmi gond, mert egy gyufaszál égett végét vizbe dörzsöljük, azzal nem tudom mit csinálunk, aztán hipp hopp már elis múlik a baba igézése. Badarság! Ha egy sereg vendég látogatása után nyügös és sírós lesz a baba, annak az egyetlen oka az, hogy szegény elfáradt a sok új ingertől ami érte, új hangok, új szagok stb. Ez mind elég fárasztóan hat egy kis picurra és előfordulhat, hogy úgy elfárad, esetleg megrémiszti a sok új dolog, hogy sirni kezd és nehezen alszik el. Ilyenkor az "igézést" anyuka két ölelő karja, a biztonság és a csend nyugtatja meg a babát és nem a szenesvíz.
2. Az újdonsült anyuka 6 hétig nem szabad kimenjen a házból - Ujabb szamárság! Bár ez egy jó szokás volt a régi időkben, hiszen az első 6 hétben az anyukának igenis szüksége van pihenésre. De kérdem én, a mai időkben, egy kismama akinek nincs segítsége, a férje dolgozik és csak magára van utalva, hogy tartsa be ezt a 6 hetes házi fogságot?
3. 6 hét után meg kell keresztelni a gyereket - Most nem akarok igazán belemenni az ilyen vallási dolgokba, ezért csak annyit jegyzek meg, hogy Jézus sem 6 hetes korában lett megkeresztelve. Éduánk 8 hónapos korában lesz megkeresztelve, amikor hazamegyünk!
4. Vendég nem szabad ráüljön a szoptatós kismama ágyára, különben a kismamának elapad a teje és a vendégnek pedig váladékozni fog a melle - Könyörgöm, ez egy akkora butaság! Nem akarom hangosan kikacagni azokat akik ebben hisznek, mert hát mindenkinek joga van abban hinni amiben csak akar, de .... :XD!
5. Ha a női vendég éppen menstruál a baba látogatásakor, azt bekell jelentse a kismamának - ujabb :XD és no comment. Nálam majd nem kell senki semmit se bejelentsen, nem vagyok rá kiváncsi.
Most nem jut hirtelen több az eszembe, de ha még hallok ujabb szamárságot ígérem beírom :D!!!
Érdekes cikkre találtam az egyik siteon, amivel teljesen egyetértek.
Szülőnek lenni = gyermeked abból tanul, amit lát.
...mikor elolvastam rögtön villámként hasított belém az a felismerés, hogy ez a versike is arról szól, hogy milyen fontos az, mit és hogyan mondunk gyermekünknek szavainkkal, mondatainkkal és testbeszédünkkel.
Gyermeked abból tanul, amit lát
Ha a gyermeked együtt él a kritikával,
megtanulja a bírálgatást.
Ha a gyermeked együtt él a gyűlölettel,
megtanulja a háborúzást.
Ha a gyermeked együtt él a félelemmel,
megtanulja a szorongást.
Ha a gyermeked együtt él a szánalommal,
megtanulja az önsajnálatot.
Ha a gyermeked együtt él a nevetségességgel,
megtanulja a félszegséget.
Ha a gyermeked együtt él a szégyennel,
megtanulja a bűntudatot.
Ha a gyermeked együtt él a megértéssel,
megtanulja a türelmet.
Ha a gyermeked együtt él a buzdítással,
megtanulja mások megbecsülését.
Ha a gyermeked együtt él a dicsérettel,
megtanulja mások megbecsülését.
Ha a gyermeked együtt él a jóváhagyással
megtanul szeretetre lelni a világban.
Ha a gyermeked együtt él az elismeréssel,
megtanulja, hogy céljai legyenek.
Ha a gyermeked együtt él az önzetlenséggel,
megtanulja az önzetlenséget.
Ha a gyermeked együtt él az őszinteséggel és méltányossággal.,
megtanulja az igazságot és a jogszerűséget.
Ha a gyermeked együtt él a biztonsággal,
megtanul hinni magában és környezetében.
Ha a gyermeked együtt él a barátságossággal,
megtanulja, hogy a világ egy olyan hely ahol jó élni.
Ha a gyermeked együtt él a nyugodt derűvel,
megtanulja, hogyan találjon lelki békét.
Dorothy L. Nolte
Érdemes lenne elgondolkozni a versike sorain!!!!
Már régóta vannak elképzeléseim arról, hogy is fog kinézni a mi kis Éduánk, de ma véletlenül ráleltem egy honlapra, ahol az én vonásaim és a Z vonásai alapján egy arcgenerátor megmutatja esetleg hogy fog kinézni a mi kis tündérkénk.
Az eredmény érdekes lett, sőt kifejezetten tetszik, az egyetlen baj az egésszel csak az, hogy a hajszint és a szemszint nem veszi figyelembe. Kimondottan csak az arc vonásait, a szem- arc- orr- áll- formáját generálja a szülők után. Tehát a barna esetleg zöld szemet és a sötétbarna (fekete) hajat mindenképpen tegyük hozzá.
Íme az eredmény:
Pici bájos fény ül a Hold arcán,
És alszik az erdő rég.
Hol a fény megcsillan a lámpácskán,
Ott jönnek a tündérkék.
Már kézben a kéz, és szól egy dal,
Mit senki sem hallott még.
Hiszen új tavasz ébred: boldog, szép
Vele jönnek a tündérkék.
Vele jönnek a tündérkék.
Hát igen, végre megtaláltuk azt a nevet, ami minden szempontból megfelel férjecskémnek és nekem is. Sokáig keresgéltünk az interneten, és végül egy kizárólag magyar eredetű neveket listázó honlapon rátaláltunk. Ez a név az Édua, ősi kun magyar eredetű név, jelentése kelő hold. Kicsit furcsa, bevallom soha nem hallottam még ezelőtt, de hát a mi kislányunk is egyedi lesz, akkor a neve miért lenne más. Tetszik a jelentése, és az is, hogy könnyen kiejtheti bármilyen nemzetiségű ember, viszont lefordítani semmilyen más nyelvre nem lehet. Elégedett vagyok és most már biztos, hogy nem változtatunk. Most már nevén szólítjuk gyermekünket és most már nem egy kis csomagról van szó, hanem egy személy, aki hamarosan megszületik.
Utolsó kommentek